Régészek cáfolták a lángoló viking temetkezési hajók mítoszát
Nincs régészeti vagy történelmi bizonyíték a lángoló nyilakkal felgyújtott, tengerre bocsátott viking temetkezési hajók elterjedt gyakorlatára. Ahogy az a Live Science tudományos hírportál által megkérdezett szakértők nyilatkozataiból kiderül, a nyílt vízi hamvasztás legendája technikai és fizikai akadályokba is ütközött volna. A feltárt leletek bizonyítják a hajók szárazföldi elégetését, a tengeri temetkezés ma ismert drámai formája azonban a modern fikció szüleménye.
- A régészet hajós temetkezéseket és szárazföldön elégetett temetkezési hajókat is ismer, égő nyíllal felgyújtott, vízen sodródó halotti hajót azonban nem.
- Ibn Fadlán 10. századi beszámolójában a hajót a parton gyújtották fel égő fahasábokkal, nem nyilakkal és nem a nyílt vízen.
- A szakértők szerint a filmes jelenet gyakorlati szempontból is valószínűtlen, népszerűségét pedig inkább modern művészeti és filmes ábrázolások magyarázzák.
A régészeti leletanyag a tengeri hamvasztás mítoszát egyáltalán nem támasztja alá. Erin McGuire, a kanadai Victoria Egyetem és Howard Williams, a brit Chesteri Egyetem professzorai rámutattak, hogy egy esetleges vízi rítus alig hagyna nyomot, de a rendelkezésre álló adatok között sincs erre utaló bizonyíték.
Matthias Toplak, a németországi Haithabu Viking Múzeum régészeti vezetője kísérletekkel igazolta a módszer kivitelezhetetlenségét. Lángoló nyilakkal nehéz tüzet gyújtani, a hamvasztáshoz pedig több órán át tartó magas hőmérsékletre lett volna szükség. A nyílt vízen a hajó valószínűleg elsüllyedt volna a test teljes elégése előtt, a sodródó roncs pedig komoly veszélyt jelentett volna a kikötői létesítményekre és más vízi járművekre.
A korszak írásos emlékei és a skandináv irodalom részben magyarázatot adnak a legenda kialakulására. A legközelebbi történelmi feljegyzés Ahmad ibn Fadlán 10. századi arab utazótól származik, aki a Volga mentén volt tanúja egy törzsfőnök temetésének. Beszámolója szerint az elhunytat egy hajóra helyezték, amelyet valóban felgyújtottak, ám a szertartás a szárazföldön zajlott, a tüzet pedig egy gyászoló gyújtotta meg közvetlenül.
A középkori irodalomban, például Snorri Sturluson 13. századi Heimskringla című művében felbukkannak vízre bocsátott és felgyújtott hajókról szóló történetek, ezek azonban szigorúan a mitológia körébe tartoznak.
Ez is érdekelhet
A ma széles körben ismert rítus gyökerei a modern szórakoztatóiparban keresendők. Williams szerint a lángoló nyíllal meggyújtott hajó képe elsősorban egy 1958-as hollywoodi film, a Vikingek zárójelenetének hatására rögzült a köztudatban. A történelmi valóságban a skandináv harcosok a Kr. u. 8. és 11. század között valóban alkalmazták a hajós temetkezést, és a hamvasztás is gyakori volt.
A norvégiai Myklebust hajó 9. századi maradványai is egy olyan elit temetkezést bizonyítanak, amelynek során a szárazföldön gyújtották fel a hajót, majd a maradványokat betemették. Ezek a rítusok az ókori és középkori skandináv hitvilágot tükrözték, amelyet az utókor a saját hősi ideáljaival egészített ki.
