Európa legrégebbi sörfőzésének nyomait tárták fel Bulgáriában
Hat és fél ezer éves sörkészítésre utaló nyomokat azonosítottak a régészek a bulgáriai Provadija-Szolnicata őskori lelőhelyén: a Vaszil Nikolov akadémikus által vezetett ásatáson egy egykori malátázó edény töredékei kerültek elő. A felfedezés a sörfőzés eddig ismert legkorábbi európai bizonyítéka, amely a rézkori balkáni közösségek fejlett élelmiszer-feldolgozási technológiáját mutatja be.
- A bulgáriai Provadija-Szolnicata régészeti lelőhelyén a Kr. e. 5. évezredből származó sörkészítési nyomokat azonosítottak a kutatók.
- A feltárás során egy leégett lakóépületben olyan csíráztatott búzát tartalmazó edénytöredéket találtak, amely a malátakészítés folyamatára utal.
- A felfedezés azt mutatja, hogy az erjesztett italok előállítása Európában jóval a közel-keleti és egyiptomi bronzkori példák előtt megkezdődött.
A nyári ásatási szezon eredményeit bemutató tájékoztatón Vaszil Nikolov elmondta, a kutatócsoport egy rézkori, leégett lakóépület maradványai között bukkant a leletre. A töredékesen fennmaradt kerámiaedényben olyan búzaszemeket találtak, amelyeket szándékosan csíráztattak a malátakészítés céljából.
A botanikai elemzéseket Elena Marinova archeobotanikus végezte, aki megerősítette, hogy a gabonaszemek állapota az erjesztett italok előállításához szükséges eljárásra utal. A Kr. e. 4500 körüli időszakra datált felfedezés a legkorábbi sörkészítési emlék a régióban, és feltehetően egész Európában.
A Várna közelében fekvő Provadija-Szolnicata a kontinens egyik legjelentősebb őskori lelőhelye, amelyet Európa legkorábbi ismert sótermelő és urbanizációs központjaként tartanak számon. A Kr. e. 5600 és 4350 között virágzó település lakói a helyi források vizének lepárlásával állítottak elő sót. Ez a termék a rézkorban rendkívül értékes cserealapnak számított, jelentős gazdasági hatalmat biztosítva a közösség számára. A mostani lelet azt bizonyítja, hogy a lakosok az ipari tevékenység mellett a mezőgazdasági termékek feldolgozásában is innovatív megoldásokat alkalmaztak.
Ez is érdekelhet
A sörfőzés eredetét a tudományos konszenzus korábban elsősorban a bronzkori Közel-Kelethez és Egyiptomhoz kötötte. Bár Mezopotámiában a sumerek már a Kr. e. 4. évezred végén írásos emlékeket hagytak hátra a sörkészítésről, a bulgáriai lelet azt igazolja, hogy az erjesztett gabonaitalok előállítása a balkáni régióban jóval korábban megkezdődött. Vaszil Nikolov kiemelte, az eddigi kutatások alapján a nyugat-ázsiai sörkészítést tartották a legősibbnek, azonban a provadijai ásatás konkrét tárgyi bizonyítékot szolgáltat a Kr. e. 5. évezred közepén zajló európai sörfőzésre.
A rézkori Balkán-félsziget a korabeli világ egyik legfejlettebb technológiai és kulturális régiója volt, ahol a fémművesség, a sólepárlás és a kiterjedt kereskedelmi hálózatok párhuzamosan fejlődtek. A malátázás képessége jól illeszkedik ebbe a technológiai fellendülésbe. A sör a korai mezőgazdasági társadalmakban nemcsak élvezeti cikk, hanem fontos kalóriaforrás, valamint a vallási és közösségi rituálék kelléke is volt.
