Restaurálják Tiziano remekművét
Átfogó restauráláson esik át Tiziano Vecellio egyik legismertebb reneszánsz festménye, a Bacchus és Ariadné a londoni National Galleryben. A munkálatok egy globális örökségvédelmi támogatási program keretében valósulnak meg, amely más világhírű műtárgyak, köztük Rembrandt Éjjeli őrjáratának megóvását is finanszírozza.
A londoni National Gallery kutatóközpontjában a jövő hónapban kezdődő átépítési munkálatok miatt a múzeum több alkotását eltávolítják a kiállítóterekből, ami lehetőséget teremt a Bacchus és Ariadné állapotmegóvására.
A Bank of America 2010-ben indított, idén tizennyolc nemzetközi projektet – köztük Henri Matisse egy papírkollázsát és perui festmények konzerválását – finanszírozó műemlékvédelmi programjának támogatásával a restaurátorok eltávolítják a festményt arról a merev hátlapról, amelyre egy 1960-as évekbeli beavatkozás során rögzítették. A vásznat a következő hónapokban egy új, rugalmasabb szövetalapra feszítik ki, miközben helyreállítják a festékréteg esetleges hiányosságait és felületi károsodásait.
A program részeként idén új szakaszába lép Rembrandt 1642-ben befejezett, a holland aranykor csúcspontját jelentő Éjjeli őrjáratának 2019 óta tartó, a nyilvánosság előtt egy üvegkamrában zajló restaurálása is az amszterdami Rijksmuseumban. A szakemberek jelenleg az elöregedett lakkrétegek és a korábbi, szakszerűtlen átfestések eltávolításán dolgoznak.
A támogatás emellett kiterjed a párizsi Diadalívben őrzött, az elesett katonáknak emléket állító 269 bronz pálmaág megtisztítására és viaszbevonattal történő konzerválására, valamint a Tokiói Nemzeti Múzeumban található, az örökös éhségre ítélt szellemeket ábrázoló Gaki zósi (Éhes szellemek tekercse) című japán illusztrált tekercs megmentésére is, amelyet az állapotromlás miatt a teljes megsemmisülés veszélye fenyegetett.
Ez is érdekelhet
A velencei reneszánsz csúcspontja
Az 1520 és 1523 között festett Bacchus és Ariadné a velencei érett reneszánsz egyik legjelentősebb darabja. A festményt I. Alfonso d'Este, Ferrara hercege rendelte meg a palotája úgynevezett alabástromkamrája (Camerino d'Alabastro) számára, amely a klasszikus ókor iránti rajongását és udvarának humanista műveltségét hivatott hirdetni. A kompozíció a római költők, Ovidius és Catullus által is megénekelt mitológiai jelenetet ábrázolja, amikor a Naxosz szigetén Thészeusz által elhagyott Ariadnéra rátalál Bacchus, a bor istene.
A mű színhasználata – különösen a rendkívül drága, Afganisztánból származó lapis lazuliból kikevert mélykék pigment bőséges alkalmazása –, valamint a dinamikus kompozíció évszázadokon át hivatkozási pontként szolgált a későbbi európai festőnemzedékek (többek között Rubens és Poussin) számára. A mostanihoz hasonló, fejlett technológiával végzett restaurálási projektek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a felbecsülhetetlen értékű, de a korábbi évtizedek kevésbé kíméletes állagmegóvási eljárásai miatt szerkezetileg meggyengült kulturális örökség az eredeti, az alkotói szándékot hűen tükröző formájában maradjon fenn a jövő generációi számára.
