Rejtélyes ókori alagutat tártak fel a régészek Jeruzsálem határában

Egyelőre ismeretlen korú és rendeltetésű, mesterségesen kifaragott kőalagútra bukkantak az izraeli régészek Jeruzsálem déli pereménél, a Ramat Rachel kibuc közelében - jelentette be május 14-én, a közelgő Jeruzsálem-nap alkalmából kiadott közleményében az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA). A mintegy 50 méter hosszú, 5 méter magas és 3 méter széles, gondosan megtervezett földalatti építményt egy új lakónegyed építését megelőző megelőző feltárás során fedezték fel, és funkciója egyelőre megosztja a kutatókat.

Dr. Szivan Mizrahi és Zinovi Mackevics, az ásatás vezetői a sajtónak elmondták: a munkálatok egy természetes karsztüregnél kezdődtek egy sziklás terepen, amely a feltárás előrehaladtával mesterségesen kifaragott alagúttá bővült. Az építmény bejáratához egy ősi kőlépcsősor vezetett le a felszínről, a járat belsejét azonban évszázadok alatt felgyülemlett ősi szennyvíz és törmelék töltötte ki, amelynek egy része még mindig omlásveszélyes.

A kutatók szerint a faragás minősége és az építmény léptéke arra utal, hogy a projektet komoly erőforrásokkal, precíz mérnöki tervezéssel hajtották végre, bár eddig egyetlen olyan apróbb lelet (például kerámiatöredék) sem került elő, amely pontosítaná a keletkezés idejét. A helyszín ugyanakkor mindössze néhány száz méterre fekszik két kiemelkedő történelmi lelőhelytől: a jeruzsálemi Arnona negyedben található, vaskori (első szentély korabeli) középülettől, valamint a Tel Ramat Rachel-i településmaradványoktól, amelyek a vaskortól egészen az iszlám időszakig datálhatók.

Az alagút funkciójára vonatkozóan a szakemberek több hipotézist is felállítottak, majd elvetettek. A vízvezetékrendszer elméletét kizárták, mivel a falakon nincs nyoma a szivárgást gátló vakolatnak, nincs vízfelhalmozódásra utaló jel, és geológiai szakvélemények szerint a környéken nincsenek felszín alatti vízforrások. Bár felmerült egy földalatti mezőgazdasági vagy ipari létesítmény lehetősége is, a hasonló léptékű párhuzamok hiánya miatt ez is valószínűtlen.

A jelenleg legelfogadottabb feltételezés szerint az alagutat kőfejtés céljából, építőkőhöz vagy mészgyártáshoz alkalmas krétaréteg kitermelésére ásták; ezt támaszthatja alá a mennyezetbe faragott lehetséges szellőzőakna és a padlón talált fejtési törmelék. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az építmény sosem készült el teljesen.

Jeruzsálem (és a környező Júdeai-hegyvidék) altalaja rendkívül gazdag az elmúlt háromezer év során létrehozott mesterséges barlangokban, vízvezetékekben, ciszternákban és búvóhelyekben. A kőfejtés különösen a Második Szentély idején (Kr. e. 6. századtól Kr. u. 70-ig), például Nagy Heródes monumentális építkezései alatt volt intenzív, amikor hatalmas mennyiségű mészkövet termeltek ki a város környékéről a Templomhegy és a városfalak építéséhez.

Az Izraeli Földhivatal (ILA) tájékoztatása szerint a most feltárt rejtélyes alagutat – a tervezett, közel 500 lakásos új lakónegyed építése mellett – integrálják egy jövőbeli nyilvános régészeti parkba, bemutatva a térség ősi építészeti örökségét.