Második Templom kori rituális fürdőt restauráltak Ciszjordániában

A végéhez közelednek a Második Templom korából származó, monumentális méretű zsidó rituális fürdő (mikve) látogatóbaráttá tételét célzó munkálatok a Kirjat Arba melletti Tel Hebron régészeti lelőhelyén. A projekt nemcsak egy kétezer éves építészeti emlék megóvását jelenti, hanem kézzelfogható betekintést nyújt a kora római időszak mindennapi vallási és társadalmi életébe is – derül ki Háárec című izraeli napilap beszámolójából.

A mintegy 200 köbméter űrtartalmú, Izrael egyik legnagyobbjának számító rituális fürdőt eredetileg 2014-ben tárta fel a helyi polgári közigazgatás régészeti részlege, Emanuel Eisenberg és David Ben Shlomo professzor vezetésével. A kora római korra datálható létesítmény két fő szerkezeti elemből áll: egy széles lépcsősorból, amely a medencébe vezet, valamint egy sziklába vájt belső barlangból.

Az Izraeli Természetvédelmi és Nemzeti Parkok Hatósága (INPA) mérnökei és építészei által irányított jelenlegi állagmegóvási projekt során a szakemberek stabilizálták a sziklafalak repedéseit, megtisztították a teret az évezredes üledéktől, valamint aprólékos munkával konzerválták a falakat borító eredeti ókori vakolatrétegeket. Külön mérnöki kihívást jelentett a lépcsők, a támfalak és a téli csapadékot elvezető esővíz-elvezető rendszer helyreállítása úgy, hogy az építmény megőrizze történelmi hitelességét.

Ilja Burda, a lelőhely vezetője a közleményben rámutatott: a fürdő monumentalitása és precíz kialakítása egyértelműen bizonyítja, hogy a rituális tisztaság (tahára) központi szerepet játszott a Második Templom időszakának végén élt zsidó közösség mindennapjaiban. A látogatók számára hamarosan megnyíló komplexum a szakemberek szerint lehetőséget teremt arra, hogy a modern kor embere eredeti térbeli kontextusában tapasztalhassa meg a kétezer évvel ezelőtti vallási normákat és a korabeli szociális valóságot.

A Hebron-hegyvidéken található Tel Hebron a régió egyik legjelentősebb többrétegű régészeti lelőhelye, amely a kánaánita korszaktól kezdve az Első Templom idején át egészen a bizánci korig őriz emlékeket. Ilan Cohen, az INPA örökségvédelmi koordinátora hangsúlyozta, hogy a település évezredeken átívelő történelmének fizikai bizonyítékai között megtalálható egy kora bronzkori (Kr. e. 2700–2400 körüli), négyméteres úgynevezett küklopikus kőfal, valamint egy Kr. e. 8–7. századi izraelita erődítményrendszer is. A terület ipartörténeti és infrastrukturális szempontjából is kiemelkedő: feltártak itt egy ókori kemencével ellátott fazekasműhelyt, egy kora római lépcsős utcát, valamint késő római és bizánci korból származó borpréseket.

A régészeti feltárások az évtizedek során számos írásos emléket is felszínre hoztak, amelyek a helyi közigazgatás és gazdaság történelmi folytonosságát igazolják. Ezek közé tartozik egy kánaánita kori, akkád ékírással írt agyagtábla-töredék, amely egy állatállományt lajstromoz, egy Első Templom kori pecsétnyomó a „Safatjahu [fia] Szamah” felirattal, valamint őshéber betűkkel ellátott, „A királynak” és „Hebron királyának” feliratú adminisztratív korsófülek.

A területen talált, a Kr. u. 132–136 közötti Bar Kohba-felkelés idejéből származó érmék pedig azt bizonyítják, hogy a zsidó jelenlét a jeruzsálemi templom Kr. u. 70-ben történt lerombolása után is meghatározó maradt a térségben.