Rejtélyes épületegyüttesre bukkantak a kutatók Bosznia-Hercegovinában
A boszniai Begica Glavicában végzett ásatások során a kutatók egy grandiózus, késő bronzkori épületkomplexumot tártak fel, amelynek központjában egy L alakú kőfal állt. A régészek a legújabb vizsgálatok során megállapították, hogy a szokatlan építmény szimbolikus jelentőséggel bírhatott egykor.
A feltárás története 2022-ben kezdődött, amikor néhány engedély nélküli fémdetektoros egy kőfal mentén különböző bronztárgyakat fedezett fel. A leletek között – amelyek később a Travniki Regionális Múzeum gyűjteményébe kerültek – apró fémtárgyak és értékes övcsatok is voltak.
Az első vizsgálatok megállapították, hogy a leletek a Kr. e. 6. század környékén keletkezhettek. Az Osztrák Régészeti Intézet és egyes boszniai intézmények régészei azonban nem elégedtek meg ezekkel a kezdetleges megállapításokkal, ezért 2024-ben és 2025-ben újabb ásatásokat indítottak a területen. Ekkor fedezték fel a bronzkori település további maradványait a Lasva folyó völgyénél, amelynek része volt a hatalmas épületkomplexum is.
A lelőhely legérdekesebb lelete egy L alakú fal volt, ami 63 méteres hosszúságával és körülbelül három méteres magasságával valószínűleg nem védelmi funkciót töltött be. A kutatókat azonban nem maga a fal, hanem az alatta található megégett maradványok lepték meg igazán. Elszenesedett fadeszkákat, padlóburkolat-darabkákat, egy jól körülhatárolható járófelületet, valamint kerámiaedény-részeket találtak a régészek a föld alatt, pontosan úgy, ahogy a pusztulás pillanatában hagyhatták őket.
A szakértők később radiokarbonos kormeghatározásnak vetették alá a leleteket, amelynek során kiderült: a megperzselt leletek a Kr. e. 11. és a Kr. e. 9. század között keletkezhetett. Ugyanakkor a Kr. e. 6. századból származó fémtárgyak jelenléte azt mutatja, hogy a terület a katasztrófa után is jelentős maradt.
Ez is érdekelhet
A régészek ugyanakkor nem találtak a mindennapi életre utaló leleteket: nem találtak például házmaradványokat és tűzhelyeket sem. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a Kr. e. 9. századot követően az emberek csak bizonyos időszakonként tértek vissza ide – talán a hely emlékét idéző rituálék céljából. A fémleletek ezt az értelmezést erősítik: a falba épített bokaláncok, karkötők és egyéb díszek mind arra utalnak, hogy a lelőhely egy helyi szentély volt egykor.
A fal alatti megégett struktúrák továbbra is számos kérdést vetnek fel a kutatókban. Az egyik feltételezés szerint elképzelhető, hogy tűzvész pusztította el az egykori település nagy részét, aminek később emlékhelyet állítottak a helyiek; mások szerint viszont a fal alatti tárgyak megégetése és a fal megépítése egyaránt valamilyen rituálé része is rituális funkciókkal bírhatott.
