Régészeti örökséget veszélyeztethet az alacsony dunai vízállás
A rekordalacsony dunai vízállás nemcsak természeti, hanem súlyos örökségvédelmi kockázatot is jelent, ahogy arra Sári Zsolt, a közgyűjteményi és örökségvédelemért felelős államtitkár, valamint a Budapesti Történeti Múzeum is felhívta a figyelmet. A mederből előbukkanó, hosszú ideig víz alatt konzerválódott régészeti leletek napvilágra kerülése azonnali beavatkozást igényel, mivel szakszerű kezelés hiányában ezek a történelmi emlékek véglegesen megsemmisülhetnek.
- A Duna extrém alacsony vízállása miatt felszínre kerülő, eddig víz alatt nyugvó történelmi leletek gyors károsodásának veszélyére hívták fel a figyelmet a szakemberek.
- Sári Zsolt államtitkár és a Budapesti Történeti Múzeum egyaránt arra kéri a lakosságot, hogy a megtalált régészeti emlékeket semmiképpen ne mozdítsák el eredeti helyükről.
- A történelmi kontextus megőrzése és a robbanószerek elkerülése érdekében az esetleges leleteket fotóval és GPS-koordinátákkal kell jelenteni az illetékes intézményeknek.
Az elmúlt napokban tapasztalható extrém aszály következtében a hazai vízfolyások, különösen a Duna mentén számos eddig ismeretlen történelmi és régészeti emlék került a felszínre. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az évszázadokon vagy akár évezredeken át oxigéntől elzárt, vízzel fedett környezetben megőrződött szerves és szervetlen anyagok a hirtelen oxigén-, napfény- és hőhatás következtében rendkívül gyors bomlásnak indulnak.
Sári Zsolt tájékoztatása szerint az érintett minisztériumok és háttérintézmények már megkezdték a közös munkát a rendkívüli helyzet kezelésére, amelynek során a legfontosabb feladat a feltáruló lelőhelyek háborítatlanságának biztosítása. A leletek tudományos értéke ugyanis nemcsak magában a tárgyban, hanem a megtalálás pontos környezetében, a régészeti kontextusban rejlik.
A Duna budapesti szakaszán a Budapesti Történeti Múzeum, valamint az Aquincumi Múzeum munkatársai folyamatosan ellenőrzik és monitorozzák az iszapból előbukkanó területeket, felkészülve a korábban nem dokumentált emlékek szakszerű mentésére. Az intézmények szigorú protokollt fogalmaztak meg a lakosság számára: aki régészeti korúnak tűnő tárgyra bukkan, semmiképpen ne mozdítsa el azt eredeti helyéről.
A helyszínt és magát a leletet fotóval, valamint pontos GPS-koordinátákkal kell dokumentálni, majd haladéktalanul értesíteni kell az illetékes múzeumot vagy régészeti szakszolgálatot. A szakemberek arra is figyelmeztetnek, hogy az elmozdítás nemcsak a régészeti információk elvesztésével járhat, hanem életveszélyes is lehet, mivel a mederben gyakran fordulnak elő a második világháborúból visszamaradt, korrodált, de máig éles robbanószerkezetek.
Ez is érdekelhet
A Kárpát-medence folyói, kiemelten a Duna, évezredek óta a legfontosabb kereskedelmi útvonalak közé tartoznak, így medrük páratlan történeti időkapszulaként funkcionál. A víz alatti régészet Magyarországon már korábban is jelentős eredményeket ért el hasonló aszályos időszakokban, amikor római őrtornyok, középkori hajóroncsok vagy tizennyolcadik századi pénzérmék kerültek elő a folyóból.
Ezek egyedülálló bepillantást engednek a korabeli hajózás és a mindennapi élet történetébe. A jelenlegi tartós vízhiány azonban fokozottan teszi próbára a régészeti intézményrendszer kapacitásait, felgyorsítva a mentőásatások szükségességét az örökség megóvása érdekében.
