A fiatal felnőtteket sújtotta leginkább a fekete halál
A 14. századi fekete halál aránytalanul magas halandóságot okozott a fiatal felnőttek körében a korábbi évtizedek adataihoz viszonyítva. Ahogy az az Antiquity régészeti folyóirat legfrissebb számából kiderül, a Cambridge-i Egyetem kutatói több középkori brit temető csonttani elemzésével jutottak erre a következtetésre. A tanulmány rávilágít, hogy a pestisjárvány nem egyformán érintette az egyes korcsoportokat.
- A Cambridge-i Egyetem kutatói angliai temetők csontvázleleteit vizsgálva elemezték a 14. századi pestisjárvány demográfiai hatásait.
- A herefordi székesegyház tömegsírjaiban a 15 és 24 év közötti áldozatok aránya csaknem duplája volt a járvány előtti időszakhoz képest.
- A megfigyelt eltérések hátterében a kutatók szerint nemcsak biológiai tényezők, hanem társadalmi okok és egy korábbi nagy éhínség hatásai is állhatnak.
Emilia R. Franklin, John Robb és Piers D. Mitchell a herefordi székesegyház pestises tömegsírjaiból származó 73 áldozat földi maradványait hasonlította össze 317 felnőtt csontvázával, akiket a járvány előtt temettek el. A kontrollcsoportot a newcastle-i Black Gate, a walesi St Dochdwy és a yorkshire-i Wharram Percy leletanyaga adta. Bár a települések eltérő közösségeket képviselték, a járvány előtti halálozási mintázatok figyelemreméltó hasonlóságot mutattak. A herefordi áldozatoknál a Yersinia pestis baktérium jelenlétét ősi DNS-vizsgálatok is megerősítették.
Az elemzés során a legnagyobb eltérés a legfiatalabb felnőttek körében mutatkozott. Míg a fekete halál előtti mintában a 15 és 24 év közöttiek aránya 18,3 százalék volt, a pestis áldozatai között ez 34,2 százalékra ugrott. A 25 és 34 év közötti korosztály szintén magasabb arányban, 41,1 százalékban volt jelen a tömegsírokban a korábbi 33,1 százalékkal szemben. A statisztikailag szignifikáns eredmények alapján a későbbi korcsoportokban már a járvány előtti populáció halandósága volt magasabb. Bár a fiatal felnőttkor eleve veszélyes életszakasznak számított, a kiugró arány a járvány specifikus hatására utal.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a mintázatot társadalmi és demográfiai körülmények is alakíthatták. Az egyik lehetséges magyarázat az 1315 és 1317 közötti nagy éhínséghez köthető, az ezt túlélő, a járvány idején már 35 évnél idősebb generáció eleve kisebb létszámban lehetett jelen.
További tényező, hogy a kevesebb felhalmozott vagyonnal rendelkező fiatalok kiszolgáltatottabbak voltak a fertőzésnek. A londoni East Smithfield és a herefordi temetők korábbi elemzései is kimutatták, hogy a gyermekkori fiziológiai stressz, amely a fogzománc hibáiban is megmutatkozik, jelentősen növelte az elhalálozás kockázatát a pandémia idején.
Ez is érdekelhet
A 14. század közepén pusztító fekete halál az emberiség történetének egyik legsúlyosabb pandémiája volt. A rágcsálók bolhái által terjesztett betegség becslések szerint Európa lakosságának harmadát elpusztította. A példátlan halandóság megingatta a középkori gazdasági struktúrákat, a kialakuló munkaerőhiány pedig hosszú távon hozzájárult a feudalizmus átalakulásához.
Az Antiquity folyóiratban közzétett új adatok pontosítják a járvány lefolyásáról alkotott képet, igazolva, hogy a katasztrofális események demográfiai hatásai komplex módon fonódnak össze az adott kor társadalmi valóságával.
