Rajk László és társainak gyászünnepsége
Sztálin halálát követően Magyarországon is napirendre kerültek a személyi kultusszal összefüggő törvénytelenségek. Az elhúzódó felülvizsgálatok azonban kizárólag a koncepciós perekben elítélt „baloldaliakra” terjedtek ki. Non György legfőbb ügyész 1956. július 31-én számolt be az Országgyűlésben a lezártnak tekintett rehabilitációról, benne Rajk László és társai felmentéséről. Ám még nyitott kérdés volt, hogy mi is történjen a jeltelenül elföldelt áldozatokkal.
Az évekig a párt egyik arcának tekintett vaskezű belügyminisztert, Rajk Lászlót 1949. október 15-én a Conti (ma Tolnai Lajos) utcai börtönben akasztották fel a Központi Vezetőség (KV) káderosztályának vezetőjével, Szőnyi Tiborral és helyettesével, Szalai Andrással együtt. Előzőleg szeptember 24-én az ügy mellékperében ítélték halálra Pálffy Györgyöt, a honvédség felügyelőjét, miniszterhelyettest és több katonatisztet, akiket a Mártírok útján (ma Margit körút) álló – 1979-ben elbontott – katonai büntetőintézetben végeztek ki.
Vértanúk napjai
A Magyar Dolgozók Pártjának Politikai Bizottsága (PB) 1956. szeptember 7-én határozott arról, hogy a politikai perek áldozatait az exhumálást követően „néhány csoportban különböző budapesti temetőkben megfelelő módon” kell örök nyugalomra helyezni. Rajkot ekkor még a többiektől független gyászszertartás keretében akarták eltemetni a Kerepesi úti temető kommunista mártíroknak fenntartott díszparcellájában. A résztvevők számát 2-3 ezer főben határozták meg, „mozgósításukat” a Budapesti Pártbizottság kapta feladatul, ami a politikai kontrollt biztosította volna. Ugyanerre az ülésre elkészült egy október 1-jére előre dátumozott belső tájékoztató, amelyben viszont az állt, hogy az ártatlanul kivégzetteknek a „munkásmozgalom harcosait, forradalmárait megillető végtisztességet” meg kell adni, közülük is külön Rajknak, Szőnyinek és Pálffynak október 6-án a fentebb említett díszsírhelyen. Tehát ez a dokumentum már a három volt KV-tag együttes újratemetéséről szólt, amihez szeptember végén Szalai Andrást is hozzácsatolták. A szervezés lebonyolítására egy bizottságot állítottak fel, és az idő szorításában döntöttek az özvegyekkel való egyeztetésről.
Ez is érdekelhet
Müller Rolf teljes cikke a Múlt-kor őszi számában olvasható.
A magazint keressétek Libri, Auchan, Tesco, Interspar üzletekben, valamint nagyobb újságárusoknál, benzinkutakon. Itt pedig kedvezményesen elő tudtok rá fizetni.
