A kínai orvoslás eredete és titkai

A kínai orvoslás története több mint ötezer évre nyúlik vissza. Legendás császárok és filozófiai elvek formálták. Az emberi test szentsége, a yin és yang egyensúlya és a természet ciklusai máig meghatározzák a hagyományos kínai gyógyítás szemléletét.

A kínai orvoslás eredete

A kínai orvoslás gyökerei három legendás császár idejére vezethetők vissza. Fu-hszi (i. e. 2900) lefektette a jin és jang alapjait. Shen-nung (i. e. 2700) megalkotta a gyógynövénygyógyászatot és az akupunktúrát. Huang-ti, a Sárga császár (i. e. 2600) írta a Nei kinget, a belgyógyászat kánonját, amely párbeszédes formában ad tanítást a gyógyításról.

A kínai orvoslás szerint az ember mikrokozmosz, amely része a makrokozmosznak. A jang az ég, a fény, az erő és a hő princípiuma. A jin a földet, a holdat, a sötétséget és a gyengeséget képviseli. A jang aktív és férfias, a jin passzív és nőies. Az egészség a két erő harmonikus egyensúlyából fakad.

Az emberi test szentsége

A jin és jang csatornákon áramlik a testben. Betegség akkor alakul ki, ha ezek elzáródnak. A test szentnek számított, ezért a boncolás tilos volt. A kínai világkép az ötös szám köré szerveződött: öt íz, öt szín, öt bolygó és öt elem (föld, fa, tűz, fém, víz). A testben öt fő zsiger (szív, tüdő, vese, máj, lép) és öt alárendelt szerv működött. A szív a világegyetem kicsinyített másának számított. Úgy hitték, a nemeseknek hét szívkamrájuk van, a közönséges embereknek kettő, az „idiótáknak” csupán egy.

A diagnózis alapja a pulzus vizsgálata volt, amelyet a jobb, majd a bal karon vettek le, összevetve az orvos saját pulzusával. Fontos szerepet kapott az anamnézis, a szemrevételezés, a tapintás és a hang tanulmányozása is. A női betegek vizsgálatát férfi orvos nem végezhette, ezért bábun jelölték meg a fájdalmas pontot.

A Nei king öt kezelési módszert sorol fel: a lelket gyógyító terápiát, a diétát, a gyógyszereket, az akupunktúrát és a moxibuszciót. A ginzeng, amelynek neve „egyetemes csodát” jelentett, szinte minden betegség ellen használt gyógynövény volt, aranyárban mérték.

Akupunktúra és moxibuszció

Az akupunktúra a kínai orvoslás legfontosabb terápiája. Arany-, ezüst- vagy vastűkkel szúrták meg a test közel 400 pontját, hogy feloldják a csatornák akadályait, és helyreállítsák a jin és jang egyensúlyát.

A moxibuszció az akupunktúrát egészítette ki. A fekete üröm (Artemisia vulgaris) porrá tört leveleiből készült kúpokat az akupunktúrás pontokra helyezve égettek, így élénkítő hőhatást értek el.

A kínai orvoslás kevés sebészeti eredményt ért el, mivel hiányoztak az anatómiai ismeretek. Gyakori volt a lábak deformálása és a kasztráció. A lábkötözés következtében alakult ki a „lótuszláb”.

Ugyanakkor fejlett gyakorlat volt a variolizáció: a himlő szárított, porított pörkjeit az orrba juttatták, így enyhébb formában váltották ki a betegséget.

Song Ci (1186–1249), a „halálnyomozó”, a világ első törvényszéki tudósaként írta meg A gonoszok mosása című értekezését. Ebben szerepel a törvényszéki entomológia első ismert esete.