Ősi DNS-kutatás cáfolja Pompeji ikonikus emberi történeteit
Évtizedeken át úgy vélték a kutatók, hogy Pompeji legismertebb áldozatainak személyazonossága és egymáshoz fűződő kapcsolata a csontvázak helyzete, valamint a mellettük talált tárgyak alapján megbízhatóan rekonstruálható. Egy új, ősi DNS-en alapuló vizsgálat azonban arra utal, hogy több ikonikus leletet tévesen értelmeztek, ezért a Vezúv Kr. u. 79-es kitörésének legismertebb emberi történeteit valószínűleg újra kell gondolni.
Az eredmények nemcsak az egyes áldozatok kilétéről alkotott elképzeléseket írják felül, hanem árnyaltabb képet rajzolnak Pompeji csaknem kétezer évvel ezelőtti társadalmáról is, amelynek emlékeit a vulkáni hamu kivételes módon őrizte meg az utókor számára.
Amikor a Vezúv Kr. u. 79-ben kitört, több ezer ember rekedt Pompejiben, akiket a vulkáni hamu és a lezúduló törmelék pillanatok alatt maga alá temetett. A rendkívüli körülményeknek köszönhetően az áldozatok maradványai kivételes állapotban őrződtek meg, így a régészek évszázadokon át ezek alapján próbálták feltárni személyes történeteiket és egymáshoz fűződő kapcsolataikat.
A hagyományos értelmezések elsősorban a csontvázak testhelyzetére, az együtt eltemetett emberek egymáshoz viszonyított pozíciójára, valamint a mellettük talált használati tárgyakra épültek, ezért több híres leletet családtagokként, házaspárokként vagy közeli rokonokként azonosítottak, noha ezekre a feltételezésekre eddig nem állt rendelkezésre közvetlen biológiai bizonyíték.
Ez is érdekelhet
Egy friss kutatás során a szakemberek ősi DNS-vizsgálattal elemezték a legismertebb emberi maradványokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy több ismert áldozat esetében a korábban feltételezett rokoni kapcsolat nem felel meg a genetikai adatoknak, vagyis számos ikonikus pompeji jelenetet valószínűleg teljesen újra kell értelmezniük a szakértőknek.
