Önálló márkaként működtek a bronzkori kerámiák
Az északnyugat-arábiai Kurajja oázisban már háromezer-kétszáz évvel ezelőtt olyan egyedi és keresett kerámiákat állítottak elő, amelyek a modern értelemben vett márka ismérveivel rendelkeztek. A Bécsi Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi vizsgálat azt bizonyítja, hogy az ókori Közel-Kelet klímaügyileg szélsőséges környezetében élő közösségek kiterjedt kereskedelmi és technológiai hálózatokat működtettek a bronzkor során.
- A Bécsi Egyetem vezette kutatócsoport bizonyította, hogy az északnyugat-arábiai Kurajja oázis kerámiái már háromezer-kétszáz évvel ezelőtt is önálló márkaként működtek.
- A multidiszciplináris vizsgálatok kimutatták, hogy a korábban midiánita kerámiának nevezett edények helyben készültek, és onnan exportálták azokat a Levante déli részére.
- A PLOS One folyóiratban publikált eredmények rávilágítanak a bronzkori oázisok lakóinak fejlett technológiai és kereskedelmi hálózatára.
Marta Luciani, a Bécsi Egyetem őskori és történelmi régészeti tanszékének munkatársa vezetésével a szakemberek több tucat bronzkori kerámiaedényt elemeztek. A kutatás során a szakértők nyolc olyan kritériumot határoztak meg, amelyek alapján egy ókori termék márkának tekinthető. Ezek közé tartozik a vizuális identitás, az anyaghasználat állandósága, a technológiai folytonosság, a központosított gyártás, az exportra szánt forgalmazás, a helyi utánzatok megjelenése, a tudatos kereskedelmi cél, valamint a kulturális elismertség. A többszínű, festett kurajjai kerámiák mindegyik feltételnek megfeleltek, így a kutatók megállapították, hogy azok a maguk korában tudatosan felépített márkaként funkcionáltak.
A tanulmány elkészítésében osztrák, amerikai, ausztrál és szaúdi intézmények vettek részt, a vizsgálatok pedig komplex archeometriai módszerekre épültek. Pamela Fragnoli, az Osztrák Tudományos Akadémia laboratóriumának vezetője a kerámiák vékonycsiszolatos kőzettani elemzését végezte el polarizációs mikroszkóppal, míg Johannes H. Sterba, a Bécsi Műszaki Egyetem kutatója neutronaktivációs analízissel határozta meg az edények kémiai ujjlenyomatát.
A több tudományágat ötvöző megközelítés megcáfolta azt a korábbi feltételezést, miszerint az úgynevezett midiánita kerámia máshonnan származott volna, és véglegesen bizonyította, hogy a gyártás központja a Kurajja oázis volt, ahol az agyag, a víz és a tüzelőanyag szűkössége ellenére is fejlett fazekasipar működött.
Ez is érdekelhet
A régészeti leletek tanúsága szerint a festett kurajjai kerámiák gyártása már háromezer-hatszáz évvel ezelőtt megkezdődött az oázisban. Doralice Klainscek társszerző rámutatott, hogy a termelés folyamatosan fejlődött, és a háromezer-kétszáz évvel ezelőtti időszakra egy rendkívül gazdag, állatokat és emberi rituálékat ábrázoló formavilág alakult ki.
Ezt a letisztult terméket exportálták több száz kilométerre északra, a Levante déli részén fekvő Tell el-Heleife településére, továbbá az egyiptomi Hathor istennő Timna völgyében található szentélyébe is. Az arábiai oázis fazekashagyománya nem szűnt meg a bronzkor végével, hanem a vaskor késői szakaszáig fennmaradt.
