Ókori olimpiai kincseket ad kölcsön Görögország Ausztráliának

Olümpia romjai (Forrás: Wikipédia / Egerszegi Katinka / CC BY-SA 4.0)

Görögország először a 2000-es sydney-i olimpiai és paralimpiai játékok alkalmával tett hasonló gesztust, most azonban ennél jóval több, nagyjából kétszer annyi műtárgyat ajánlottak fel Ausztráliának. A leletek a tervek szerint a brisbane-i olimpiai kiállításon lesznek majd láthatók.

Olümpia feltárása 1874-ben vette kezdetét, amikor Németország szerződést kötött a görögökkel a terület átvizsgálásáról. Ez a megállapodás mondta ki először: a külföldi ásatások során előkerülő műtárgyaknak Görögországban kell maradniuk. Ilyen feltételek mellett a német régészek mindössze nyolc év alatt sikeresen feltárták az egykor virágzó Olümpia központi részét. Először Zeusz templomának romjait találták meg, amelyet Élisz állam emeltetett még az egyik riválisa felett aratott győzelme emlékére. A helyiek a templomba tervezett hatalmas Zeusz szobor elkészítésére a Kr. e. 5. század egyik legjelentősebb művészét, Pheidiaszt kérték fel, aki részt vett a Parthenon megalkotásában is. A 12 méter magas, aranyból és elefántcsontból készült alkotást később az ókori világ hét csodája közé sorolták.

A templom közelében a német kutatók számos egyéb, különböző katonai győzelmekhez, illetve olimpiai győztesekhez kapcsolódó leletet is feltártak. Ezek mellett a helyi jósdához tartozó hálaajándékok ezrei, valamint bronz sportfelszerelések is előkerültek a föld mélyéből, amelyek egy része szintén látható lesz majd a nagyszabású olimpiai kiállításon.

Az ásatások első nyolc évében a német régészek magát az olimpiai stadiont még nem tárták fel, erre csak jóval később, az 1936-os játékok idején került sor. Ekkor a náci vezetés saját forrásból finanszírozta az ásatások folytatását, és végül nem is kellett csalódnia: a régészek ugyanis antik fegyverek és páncéldarabok ezreit tárták fel. Ezeknek a fegyvereknek a bemutatásával a kiállítás azt tervezi alátámasztani, hogy bár a béke az ókori és a modern kori olimpiáknak is az egyik legfontosabb eszméje volt, a játékok valahogy mindig kapcsolódtak a történelem nagy háborúihoz is.

A kiállítás a leletek bemutatása mellett az ókori és a modern olimpiák közti különbségekről is igyekszik pontosabb képet adni. Az ókorban például szekér-, ló- és öszvérfogat-versenyeket is rendeztek, sőt, a négyesfogat-verseny (vagyis a négy ló által húzott kocsik megmérettetése) az ókori Görögország Forma-1-ének számított. Nem véletlen tehát, hogy ez volt valamennyi türannosz, majd római császár legkedveltebb sportja. Mivel ezeket a fogatokat általában hivatásos hajtók vezették, a győzelem sokkal inkább a tudásnak, semmint a bátorságnak volt köszönhető – ezért a spártaiak egy része megvetette ezt a versenyszámot. A Kr. e. 390-es években egy spártai király – hogy ezáltal bizonyítsa a sportág értéktelenségét – a nővérét nevezte be az egyik négyesfogat tulajdonosaként a versenyre. A terv félig-meddig sikerrel járt: Küniszka fogata ugyanis valóban győzelmet aratott, de ezt nem a várt megvetéssel fogadták az emberek, sőt, a nő még szobrot is emeltetett magának.

A brisbane-i tárlaton szerepelni fog egy görög sportolónőt ábrázoló, ókori kis szobrocska is, amelyet hálaajándékként helyezhettek el Zeusz másik híres jósdájában, Dodónában. Egyetlen görög állam volt, ahol nem igyekeztek eltántorítani a nőket a nyilvános sportolástól: ez pedig Spárta volt, ahonnan a szobor eredetileg származhatott. A kiállítás ezzel a női versenyzők és versenyszámok történeti fejlődését, illetve ókori előzményeit igyekszik új megvilágításba helyezni.

Jelentős eltérések voltak az atlétikai versenyszámok, illetve a küzdősportok kivitelezésében is. A futóversenyek között például volt olyan versenyszám, ahol a futóknak katonai felszerelésben kellett megmérettetniük magukat. A boksz és a birkózás pedig sokkal inkább hasonlított egy két ember között zajló, valódi harchoz, mint egy egyszerű versenyhez: akkor értek ugyanis csak véget, amikor az egyik versenyző harcképtelenné vált vagy feladta a küzdelmet. Nem meglepő tehát, hogy a küzdősportot űzőket ábrázoló szobrok lapos orral és hegekkel mutatták be a sportolókat.

Zeusz tiszteletének a kereszténység térhódítása, illetve I. Theodosius római császár 393-as rendelete vetett véget, amellyel a császár betiltotta a fennmaradt pogány szertartások maradékát is. A következő évszázadokban a keresztény lakosság is elhagyta a területet a pusztító földrengések és helyi áradások miatt. Az egykori versenyhelyszínek nagy része ezt követően több mint ezer éven át vastag hordalékiszap alatt feküdt – egészen addig, amíg a német régészek el nem kezdték feltárni az itteni értékes leletanyagot, amelynek nagy része látható lesz az illusztris kiállításon.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején