Ókori alagútrendszert és bizánci templomot tettek látogathatóvá Izraelben
Látogathatóvá vált a nagyközönség számára egy kora római korban kivájt föld alatti alagútrendszer és egy bizánci templom a Júdeai-dombságban található Horbat Burgin lelőhelyén. Az évszázadokon át lakott település feltárását és helyreállítását az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársai végezték: a megnyitást megelőző leletmentő ásatásokra és állagmegóvásra a korábbi kiterjedt illegális műkincsrablások és felszíni pusztítások miatt volt szükség.
- A Júdeai-dombságban fekvő Horbat Burgin régészeti lelőhelyét megnyitották a nagyközönség számára.
- A komplexumban a Bar Kohba-felkelés idejéből származó rejtekhelyek és sírok találhatók.
- A területen egy színes mozaikokkal díszített bizánci kori keresztény templomot is feltártak.
A lelőhelyen Amir Ganor, Alon Klein és Peter Gendelman vezetésével zajlottak a régészeti munkálatok: a szakemberek egy kiterjedt, a Második Templom korából származó település maradványait azonosították a felszínen és a mélyben. A kutatók feltételezik, hogy a romok a Kr. u. 1. században élt történetíró, Josephus Flavius műveiben is említett Kfar Bis nevű faluval azonosíthatók. Bár ez az azonosítás egyelőre tudományos hipotézis, a felszínre került leletanyag a Júdeai-dombság egyik legjelentősebb ókori településére utal.
A kora római korban a helyi lakosok kiterjedt és bonyolult alagúthálózatot vájtak a település alatti alapkőzetbe. Ezek a föld alatti rendszerek rejtett terekként szolgáltak, amelyeket a lakosság tudatosan a római uralom elleni fegyveres konfliktusokra készülve épített ki. A felszíni épületekhez csatlakozó járatok menedéket nyújtottak a lakóknak, és a harcok idején raktározási célokat is szolgáltak. A régészeti bizonyítékok alapján Horbat Burgin a Kr. u. 132 és 136 között zajló Bar Kohba-felkelés során súlyos károkat szenvedett és nagyrészt elpusztult.
A zsidó felkelés leverését követően egy pogány népesség telepedett meg a romok között, és új épületeket emelt a korábbi település maradványain. Ebben az időszakban a meglévő föld alatti hálózatot újabb, gondosan kidolgozott temetkezési komplexumokkal és sírkamrákkal bővítették. A terület a bizánci korban újabb fejlődésnek indult, amikor egy nagyméretű keresztény templomot és egy ahhoz kapcsolódó kolostoregyüttest építettek. A templom padlóját egykor színes mozaikok borították, amelyek fennmaradt részletei ma a látogatók számára is megtekinthetők.
A településen és a környező tájon a régészek számos galambdúcot, valamint borpréseket is feltártak, amelyek a helyi gazdaság alapjait jelentették. Ezek a mezőgazdasági és ipari létesítmények évszázadokon át biztosították a lakosság megélhetését. A lelőhely a modern korban súlyos károkat szenvedett a fosztogatók miatt, akik feltörték a sírkamrákat és megrongálták a felszíni struktúrákat. Az Izraeli Régészeti Hatóság és a Zsidó Nemzeti Alap (KKL-JNF) beavatkozása révén sikerült megmenteni és konzerválni a még megmaradt építészeti elemeket.
Ez is érdekelhet
A Második Templom kora és az azt követő évtizedek a zsidó történelem egyik legviharosabb időszakát jelentették. A Kr. u. 70-ben bekövetkezett jeruzsálemi templompusztulás után a Júdeai-dombság települései továbbra is a rómaiellenes ellenállás fontos központjai maradtak. A Simon Bar Kohba által vezetett utolsó nagy zsidó felkelés idején a gerillaharcmodort alkalmazó lázadók tudatosan támaszkodtak a Horbat Burginhoz hasonló települések alatt kiépített barlang- és alagútrendszerekre. Hadrianus római császár seregei csak hosszú és véres hadjáratok árán, a települések szisztematikus elpusztításával tudták felszámolni az ellenállást.
A felkelés kegyetlen leverése után Júdea demográfiai és vallási arculata gyökeresen megváltozott. A római hatóságok megtiltották a zsidók letelepedését a térségben, így helyükre betelepülő pogány, majd később keresztény lakosság érkezett. A Bizánci Birodalom megerősödésével a 4. és 6. század között a szentföldi zarándoklatok fellendültek, ami kiterjedt templom- és kolostorépítési hullámot indított el.
