Eredeti Picasso-levéllel bővült a szegedi múzeum időszaki kiállítása
Egy eredeti, 1956-ban született Picasso-levéllel bővült a világhírű spanyol képzőművész és a magyar avantgárd kiemelkedő alakja, Czóbel Béla kapcsolatát bemutató időszaki tárlat. A cannes-i műteremből feladott személyes üzenet nem csupán a két alkotó évtizedes barátságába enged betekintést, hanem a látogatók számára testközelből is megfigyelhetővé teszi a modern művészet történetét meghatározó festő jellegzetes kézírását.
- Pablo Picasso 1956-ban írt eredeti levelét állították ki a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.
- A cannes-i műteremből küldött üzenet Czóbel Béla és a spanyol festő évtizedes barátságát bizonyítja.
- A ritka kordokumentumot Klein Gábor magángyűjtő bocsátotta a tárlatot rendező kulturális intézmény rendelkezésére.
A "Drága barátom, Picasso" címet viselő kiállítás legújabb darabját Klein Gábor magángyűjtő bocsátotta a közgyűjtemény rendelkezésére. A dokumentumot Pablo Picasso 1956 januárjában vetette papírra dél-franciaországi műtermében, ahonnan magyar pályatársának címezte az üzenetet. A levél fizikai valójában történő bemutatása jelentős mértékben gazdagítja a múzeumi anyagot, mivel a spanyol alkotó eredeti kézjegyét és levelezési stílusát tárja a hazai közönség elé. A ritka műtárgy egészen a tárlat 2027. január 10-i zárásáig megtekinthető a dél-alföldi intézményben.
A kiállítótérben az újonnan elhelyezett irat mellett egy másik, történeti szempontból szintén kiemelkedő jelentőségű dokumentum másolata is helyet kapott. Czóbel Béla 1956 decemberében egy válaszlevéllel fordult spanyol barátjához, amelyben részletesen beszámolt az 1956-os októberi magyarországi forradalom és szabadságharc megrázó eseményeiről. Ez a szöveg jól érzékelteti, hogy a két festőművész kapcsolata a szakmai eszmecseréken túl a 20. századi európai történelem sorsfordító pillanatainak megvitatására is kiterjedt. A múzeum látogatói ezt a történelmi beszámolót nyomtatott formában a kezükbe is vehetik a termek bejárása során.
Pablo Picasso és Czóbel Béla szakmai, illetve emberi kapcsolata egészen a 20. század elejére, a párizsi művészeti élet legpezsgőbb időszakára nyúlik vissza. A francia főváros ekkoriban a nemzetközi képzőművészet vitathatatlan központjaként működött, ahol a világ minden tájáról érkező alkotók a kávéházakban és a galériákban formálták az új irányzatokat. A két festő a századfordulót követően hamar bekapcsolódott a bontakozó avantgárd mozgalmakba, és a modern festészet határait feszegető újító törekvések aktív részeseivé váltak.
Ez is érdekelhet
A párizsi évek alatt mindkét alkotó bejáratos volt a korabeli kulturális elit meghatározó helyszíneire, köztük Gertrude Stein amerikai író és műgyűjtő híres irodalmi szalonjába. Pályafutásuk indulásában további fontos párhuzamot jelentett Berthe Weill francia galériatulajdonos személye. Az avantgárd művészeket elsőként felkaroló párizsi műkereskedő felismerte a két fiatal tehetség potenciálját, felkarolta a munkásságukat, és korai kiállítási lehetőséget biztosított számukra a modernizmus térnyerésének első szakaszában.
A századelő inspirációiból táplálkozva mindkét művész a 20. századi modern festészet klasszikusává érett, kialakítva a csak rájuk jellemző, egyedi és könnyen felismerhető formanyelvet. Bár Picasso a kubizmus úttörőjeként tett szert globális ismertségre, míg Czóbel a nagybányai hagyományokat és a párizsi modernizmust ötvözte sajátos festészetében, életútjuk kései szakaszában ismét megmutatkozott egy különleges párhuzam. Munkásságuk intézményes elismeréseként mindkettőjüknek még életükben saját dedikált múzeuma nyílt, amellyel Czóbel Béla a magyar képzőművészet történetében az első ilyen megtiszteltetésben részesülő alkotóvá vált.
