A 19. századi betyárvilágról készítettek új magyar eastern filmet

2026. november 13.-Múlt-kor

Október végén befejeződött a 19. századi magyar betyárvilágot a western műfaj elemeivel ötvöző, Paprika és Puskapor című új nagyjátékfilm forgatása. Karácsony Péter rendező és forgatókönyvíró első egész estés alkotása a magyar pusztán játszódó, sötét humorral átszőtt akciódús easternként ígér műfaji megújulást a hazai mozgóképpiacon.

Összefoglaló
  • Október végén befejeződött a Paprika és Puskapor című magyar nagyjátékfilm forgatása.
  • A 19. századi Alföldön játszódó történet egy eastern, amely a betyárvilágot dolgozza fel.
  • Karácsony Péter rendező alkotását várhatóan 2027 nyarán mutatják be a mozikban.

A film cselekménye az 1800-as évek második felében, az Alföldön játszódik. A történet középpontjában Garády Teréz Teodóra, egy szabadságvágyó és intelligens grófkisasszony (Waskovics Andrea alakításában) áll, akit bátyja egy idős földesúrhoz akar kényszeríteni, ellenállása miatt pedig zárdába készül száműzni. A testvérek egy hintón utaznak át a pusztán egy katonatiszt kíséretében, akinek feladata Angyal Marci, a legendás betyár elfogása.

Egy váratlan vihar az utazókat a Vén Harcsa nevű halászcsárdába kényszeríti, ahol hamarosan egy balul elsült vonatrablás elől menekülő betyárbanda is menedéket keres. A cselekmény gerincét az az egyetlen feszült éjszaka adja, amelyet a társadalom különböző rétegeiből érkező szereplők összezárva kénytelenek átvészelni.

A produkciót a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programja támogatta, a gyártást a Paprika és Puskapor Film Kft. végezte, a Megafilm Service Kft. koprodukciós részvételével. A 90 percesre tervezett alkotás felvételeit a Korda Filmpark középkori díszletvárosában, valamint Pusztazámoron és Táborfalván rögzítette a stáb Szebeni Gábor operatőr irányításával.

Helmeczy Dorottya producer elmondta, hogy a filmterv költségvetési igénye jelentősen meghaladta az Inkubátor Program eredeti kereteit, de a forgatókönyv minősége miatt a koprodukciós partnerek pótlólagos finanszírozással tették lehetővé a megvalósítást. Danka Miklós producer és akciórendező hangsúlyozta, hogy a forgatás során, különösen a szakadó esőben felvett csónakos jelenteknél a stáb komoly fizikai és technikai kihívásokkal nézett szembe.

Karácsony Péter rendező – akinek korábbi rövidfilmjei (köztük a Lesen és A kis hatalmasok) már számos fesztiváldíjat nyertek – elmondta, hogy a klasszikus amerikai műfaj helyett az európai, elsősorban olasz spagettiwesternek világa inspirálta. A készítők szándéka szerint az alkotás nem amerikai kliséket másol magyar díszletek között, hanem a helyi legendáriumokból, a pusztai betyárok történeteiből építkezve hoz létre egy sajátosan közép-európai, groteszk és esendő karaktereket felvonultató kalandfilmet. A produkció főbb szerepeiben Waskovics Andrea mellett Kamarás Iván, Olasz Renátó, Trill Zsolt és Keresztes Tamás is feltűnik.

Az eastern, vagyis a „keleti western” az amerikai filmtörténeti kategória közép- és kelet-európai megfelelője, amely a műfaj vizuális és dramaturgiai sajátosságait (párbajok, törvényen kívüliek, kietlen tájak, magányos hősök) a helyi történelmi folklórba emeli át. A szovjet filmművészetben ez gyakran a kaukázusi vagy közép-ázsiai polgárháborús környezetet jelentette, míg a magyar kultúrában a pusztai betyárvilág szolgáltatta a tökéletes narratív keretet. Magyarországon a műfaj legkiemelkedőbb alakja Szomjas György volt, aki a hetvenes években a Talpuk alatt fütyül a szél (1976) és a Rosszemberek (1979) című filmjeivel teremtette meg a gulyáswestern alapjait.

A 19. század közepén, különösen az 1848–49-es szabadságharc leverését követő évtizedekben az Alföld mocsaras, nádasokkal és kiterjedt erdőkkel borított vidékei ideális búvóhelyet biztosítottak a törvény elől menekülőknek. A betyárok többsége katonaszökevény, elszegényedett paraszt vagy pásztor volt, akiket a néphagyomány és a korabeli ponyvairodalom (például Rózsa Sándor, Vidróczki Márton, Angyal Bandi) sokszor igazságosztó, a szegényeket védelmező nemzeti hősként idealizált.

A valóságban ezek a fegyveres csoportok gyakran kegyetlen rablótámadásokat hajtottak végre az utazók, a gazdagabb parasztok és a nemesi udvarházak ellen. A betyárvilág felszámolása csak az 1867-es kiegyezés után, az államhatalom megszilárdulásával, a pusztai területek lecsapolásával és Ráday Gedeon királyi biztos kíméletlen csendőrségi hadjárataival fejeződött be véglegesen.