Késő ókori szarmata lovasharcos övdíszeit találták meg Ukrajnában

Egy valószínűleg szarmata lovasharcoshoz tartozó, mintegy 1800 éves öv fémalkatrészeit azonosították egy ukrajnai erdőben. A Bukovinai Állami Orvosi Egyetem kutatója szerint a gazdagon díszített tárgyegyüttest helyi lakosok találták meg, ami jelentősen megnehezíti a lelet eredeti történeti és régészeti kontextusának tisztázását.

A szóban forgó fémalkatrészeket a megtalálók adták át vizsgálatra Antonij Mojszejnek, a Bukovinai Állami Orvosi Egyetem munkatársának. A tárgyak között egy mindössze 2,1 centiméter átmérőjű, négyzet alakú fémcsat található, amelyet türkizkék és sárga zománcberakások díszítenek. A csat mellett egy kidolgozott övveret, valamint három kisebb, kör alakú fémtárgy is előkerült a földből. A szakemberek szerint ezek az alkatrészek eredetileg egyetlen öv részei lehettek, és az elrendezésük alapján kísérletet tettek a kiegészítő egykori kinézetének rekonstruálására. A formai jegyek és a díszítési stílus alapján a kutatók a leleteket a Kr. u. 2. és 3. század közötti időszakra datálták.

Antonij Mojszej az elsődleges elemzések alapján úgy véli, hogy a felszerelés egy a fekete-tengeri régióból származó szarmata lovasharcosé lehetett. A pontos tulajdonos kilétét és a tárgyak földbe kerülésének okát azonban jelenleg lehetetlen megállapítani. Mivel a tárgyakat nem ellenőrzött, szakszerű régészeti feltárás során találták meg, nem állnak rendelkezésre adatok esetleges emberi maradványokról vagy településnyomokról. Ennek következtében a kutatók nem tudják eldönteni, hogy az övet szándékosan rejtették el, rituális áldozatként helyezték a földbe, vagy csupán véletlenül vesztették el a területen. A szarmata lovassággal való kapcsolat így egyelőre a megmaradt veretek formáján, korán és kulturális párhuzamain alapuló tudományos értelmezés marad.

A fémalkatrészeken megfigyelhető zománcdíszítés erős hasonlóságot mutat a Római Birodalom európai tartományaiban alkalmazott kézműves hagyományokkal. A kutatók feltételezik, hogy a díszes övveretek a római világ és a birodalom határain túl élő barbár közösségek közötti kapcsolatok révén juthattak el a mai Ukrajna területére.

A tárgyak gazdát cserélhettek békés kereskedelem vagy diplomáciai ajándékozás útján, de az is elképzelhető, hogy háborús zsákmányként kerültek a nomád harcosok birtokába. Az ókorban a hasonlóan díszített övek nemcsak praktikus ruházati kiegészítőként szolgáltak, hanem egyértelműen jelezték viselőjük társadalmi státuszát, identitását és tágabb kulturális beágyazottságát is.

A szarmaták az ókorban az eurázsiai sztyeppe és a Fekete-tenger északi partvidékének kiterjedt területeit benépesítő nomád és félnomád népcsoportok voltak. Ezek a lovas törzsek a Kr. e. 3. század folyamán szorították ki a szkítákat a dél-oroszországi és ukrajnai térségből, majd a következő évszázadokban egyre nyugatabbra, egészen a Kárpát-medencéig nyomultak.

A szarmata társadalom alapját a kiválóan képzett, nehézfegyverzetű lovasság jelentette, amely rettegett erőt képviselt az ókori csatatereken. Életmódjukból fakadóan nem hoztak létre szilárd államalakulatot, hanem laza törzsszövetségekben élték mindennapjaikat, amelyek a külső katonai és politikai nyomások hatására folyamatosan alakultak és felbomlottak.

A nomád lovasok és a Római Birodalom kapcsolata rendkívül összetett volt a Kr. u. első évszázadokban. Bizonyos szarmata csoportok gyakran indítottak rablóhadjáratokat a római provinciák ellen, ami számos határmenti fegyveres konfliktushoz vezetett. Más törzsek ezzel szemben békés kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak a birodalommal, vagy zsoldosként a római hadseregben is szolgáltak.

Antonij Mojszej a jövőben részletesen is össze kívánja hasonlítani az ukrajnai övvereteket a római és a nomád régészeti anyagokkal. Az alaposabb anyagvizsgálat fényt deríthet a gyártás pontos helyére, és tovább árnyalhatja a Fekete-tenger vidéke és a római világ közötti, a Kr. u. 2. és 3. században fennálló kulturális kapcsolatokról alkotott képet.