Pénzhiány miatt raktárban marad a középkori newporti hajó
Egyelőre nem kap állandó kiállítóhelyet, és továbbra is egy raktárban marad a 2002-ben felfedezett, rendkívüli jelentőségű 15. századi newporti hajó. A dél-walesi lelet sorsáról és a helyi politikai vitákról tudósító a BBC szerint a döntést a városi tanács elsősorban a kiállítótér kialakításának becsült magas költségeivel és a megfelelő helyszín hiányával indokolta.
- A 15. századi kereskedőhajót még 2002-ben találták meg a dél-walesi Newportban.
- A fa alkatrészek restaurálása befejeződött, de a végleges összeállításra nincs pénz.
- A helyi tanács szerint az állandó kiállítóhely kialakítása mintegy 27,5 millió fontba kerülne.
A mintegy harminc méter hosszú, késő középkori kereskedőhajó maradványaira majdnem huszonöt évvel ezelőtt, a walesi Newport belvárosában, a Riverfront Színház építési munkálatai során bukkantak rá az Usk folyó iszapos partjában. A felfedezést követően a szakemberek a roncs faanyagát darabokra szedték, majd egy átfogó, évtizedeken át tartó restaurálási eljárásnak vetették alá. A folyamat során a fadarabokat speciális viaszban (PEG) áztatták és fagyasztva szárították, hogy megakadályozzák a sejtszerkezet összeomlását. A több mint kétezer-ötszáz, immár stabilizált hajóalkatrészt jelenleg egy newporti raktárépületben őrzik, amely csupán alkalmanként, korlátozottan látogatható a nagyközönség számára.
A newporti városi tanács elé terjesztett legújabb hivatalos jelentés az évi 115 000 fontot felemésztő raktározási gyakorlat fenntartását javasolta. A dokumentum rámutatott, hogy a városban nem áll rendelkezésre kész kiállítótér a hajó eredeti, 30 méteres méretében történő összeállításához és bemutatásához. A szakértői becslések szerint egy új, modern és a műtárgyvédelmi előírásoknak is megfelelő állandó bemutatóhely felépítése hozzávetőlegesen 27,5 millió fontba kerülne. Bár a tanács hivatalos álláspontja szerint a hosszú távú cél továbbra is a hajó nyilvános bemutatása, jelenleg nem rendelkeznek olyan kidolgozott, finanszírozott és fenntartható modellel, amely ezt lehetővé tenné.
A Friends of the Newport Ship elnevezésű civil szervezet és a helyi ellenzéki politikusok élesen bírálták a tanács döntését. Charles Ferris, a civil szervezet elnöke a leletet a nagy földrajzi felfedezések korának egyik legfontosabb tengerészeti emlékének nevezte. A hajó megmentését a 2000-es évek elején egy intenzív helyi kampány erőszakolta ki, miután az építkezés miatt a roncsot eredetileg meg akarták semmisíteni. A kampányolók célja kezdettől fogva az volt, hogy a kereskedőhajót a híres Mary Rose, VIII. Henrik Portsmouthban kiállított 16. századi hadihajójának mintájára állítsák ki. Matthew Evans, a tanács konzervatív csoportjának vezetője a BBC-nek elmondta, hogy a késlekedéssel a város egy világszínvonalú turisztikai és gazdasági lehetőséget szalaszt el.
A 15. század közepe a modern hajóépítés szempontjából egy kritikus átmeneti korszak volt, amikor az észak-európai klinker (egymást átfedő palánkokból álló) és a dél-európai karvel (egymás mellé illesztett palánkokból álló) építési technikák találkoztak. A dendrokronológiai vizsgálatok korábban már bizonyították, hogy a newporti hajó faanyagát az Ibériai-félsziget északi részén, Baszkföldön vágták ki 1449 telén. A hajót valószínűleg nem sokkal később bocsátották vízre a vizcayai régióban, amely ekkoriban Európa egyik legfejlettebb hajóépítő központja volt.
Ez is érdekelhet
A lelet egy olyan kornak a lenyomata, amikor az angol–walesi kikötők és az Ibériai-félsziget közötti kereskedelem a virágkorát élte. A háromárbócos baszk teherhajó (amely a korabeli definíciók szerint feltehetően a nao, azaz a karakk hajótípusba tartozott) rendszeresen szállíthatott ibériai vasat és dél-európai bort északra, miközben visszafelé gyapjúval és textíliákkal rakodták meg. A roncs feltárása során a régészek ibériai cserépedényeket, egy portugál pénzérmét, valamint hordómaradványokat és szivattyúalkatrészeket is találtak.
A vizsgálatok alapján a hajó 1468 vagy 1469 környékén érkezett Newportba, ahol egy dokkban javításokat végeztek rajta. A szerkezet valószínűleg a javítási munkálatok közben dőlt oldalra, és miután a helyreállítása lehetetlenné vált, a hajót fokozatosan betemette az Usk folyó vastag iszapja, amely oxigénmentes környezetet biztosítva évszázadokon át megőrizte a faanyagot.
