Brüsszelben mutatják be a pétermonostorai 12. századi zománclemezeket
Visszatért egykori készítési helyének közelébe, és Belgiumban tekinthető meg a tatárjárás idején elpusztult Pétermonostora feltárása során megtalált két 12. századi zománclemez. A brüsszeli Királyi Művészeti és Történeti Múzeum kiállítási közleménye szerint a páratlan magyarországi leleteket egy időszaki tárlat keretében mutatják be a nagyközönségnek. Az esemény apropóját egy nemrégiben elvégzett modern technológiai vizsgálat adta, amely fényt derített a ritka ötvöstárgyak pontos származási helyére.
- Két 12. századi, Magyarországon feltárt zománclemezt állítanak ki egy brüsszeli múzeumban.
- Egy ipari szkenneres vizsgálat kiderítette az egyedülálló ötvösművészeti leletek pontos belgiumi származási helyét.
- Az eredetileg egy ereklyetartót díszítő alkotások a tatárjárás során pusztultak el Pétermonostorán.
A páratlan leletegyüttes a Bugac közelében található egykori monostor területéről került elő a 2010 és 2013 között zajló szisztematikus régészeti feltárások során.
Rosta Szabolcs, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatójának vezetésével a szakemberek az egykori templom belső terét tisztították meg, amikor rábukkantak a precízen kidolgozott tárgyak töredékeire. A 24,5 centiméter széles és 12,5 centiméter magas, félkör alakú rézötvözet lemezek mérete a korabeli zománcművészetben kivételesen nagynak számít. Az alkotók elsősorban beágyazott zománctechnikát (champlevé) alkalmaztak, amelynek során a fémfelületbe mélyedéseket véstek, majd azokat színes üvegporral töltötték ki és olvasztották rá a hordozóra. A tárgyakon emellett kisebb felületeken a rekeszzománc technika alkalmazása is megfigyelhető.
A műtárgyak ikonográfiája az újszövetségi történetek fontos epizódjait jeleníti meg a szemlélő számára. Az egyik lemezen Krisztus mennybemenetele látható angyalok gyűrűjében és három apostol tekintetétől kísérve, míg a másik elem építészeti motívumokkal kettéosztott terében a lábmosás jelenete, valamint Krisztus és Szent Péter párbeszéde elevenedik meg.
Rácz Bernát kutató egy 2025-ben megjelent kötetében arra a következtetésre jutott, hogy az 1170 körülre datálható zománclemezek eredetileg egy nagyméretű, lapos ereklyetartót díszítettek. Mivel a lábmosást ábrázoló lemez egy része erősen károsodott, a kutatók egy ipari szkenner (a Continental Automotive Hungary, mai nevén Aumovio berendezése) segítségével vizsgálták meg a tárgyat. Az eljárás a zománcréteg alatt olyan, szabad szemmel láthatatlan feliratokat tárt fel, amelyek alapján a készítés pontos helyeként a belgiumi Sint-Truiden (Saint-Trond) apátságát sikerült azonosítani.
A Sint-Truiden apátságot még a 7. században alapították, és a 12. századra, Wilric van Staepel apát 1155 és 1180 közötti vezetése alatt jelentős zarándokközponttá, valamint fontos oktatási intézménnyé vált. Ez az intézmény a Maas folyó völgyében a 11. és 13. század között virágzó, úgynevezett mosan (Maas-vidéki) művészeti régió egyik meghatározó központja volt.
A korabeli Liège egyházmegye területén tevékenykedő ötvösök a limoges-i mesterek mellett a korszak legkiválóbb európai kézműveseinek számítottak. A brüsszeli múzeum kincstárában most megnyílt, 2027 áprilisáig látogatható kiállítás éppen ezt a gazdag művészeti kontextust mutatja be. A magyarországi leleteket az intézmény saját, világhírű mosan műtárgyai, köztük I. Sándor pápa fejereklyetartója mellett állították ki, hangsúlyozva a földrajzi és kulturális kapcsolatokat.
A brüsszeli kiállításon bemutatott tárgyak egykori lelőhelye, Pétermonostora a 12. századi Magyar Királyság egyik kiemelkedően gazdag egyházi központja volt. Az 1130 körül alapított magánmonostor a 13. század eleji oklevelek tanúsága szerint a tehetős Becse-Gergely nemzetség birtokában állt. A feltárt épületmaradványok és a gazdag leletanyag egyértelműen bizonyítják, hogy az Alföld homokhátságán a kora Árpád-korban egy sűrűn lakott, gazdaságilag virágzó településhálózat működött. A monostor és a körülötte kialakult mezőváros történetének az 1241 és 1242 között pusztító mongol invázió vetett véget. A Batu kán vezette hadak szisztematikusan felégették a régió településeit, a lakosságot pedig lemészárolták vagy rabságba hurcolták.
Ez is érdekelhet
A hasonló Maas-vidéki zománcművészeti alkotások többsége nyugat-európai egyházi kincstárakban vagy főúri gyűjteményekben vészelte át az évszázadokat. Kifejezetten ritkának számít, hogy egy ilyen magas színvonalú, nyugati importból származó liturgikus tárgy töredékei régészeti ásatás során, a föld alól kerüljenek elő.
A távoli belgiumi apátság és a magyarországi magánmonostor közötti kapcsolat rávilágít az Árpád-kori Magyarország kiterjedt európai diplomáciai és gazdasági hálózatára. A 12. század második felében a magyar elit, különösen III. Béla király uralkodása alatt intenzív kulturális kapcsolatokat ápolt Nyugat-Európával. Az egykori ereklyetartó pontos eljutási útvonala egyelőre nem ismert, de a lelet kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a középkori magyar nemesség a kor legmagasabb minőségű európai műalkotásaival díszítette templomait.
