Átértékelték a kutatók a híres Taung-gyermek evolúciós szerepét

A mintegy hárommillió évvel ezelőtt élt Taung-gyermek maradványainak legújabb vizsgálata arra utal, hogy a korai emberfélék evolúciója sokkal összetettebb folyamat volt a korábban feltételezettnél. Az npj Palaeoecosystems című folyóiratban publikált elemzés alapján a szakemberek évtizedeken keresztül tévesen soroltak számos más dél-afrikai fosszíliát ehhez a konkrét fajhoz.

A kutatók a fosszíliát a 2,96 és 3,03 millió évvel ezelőtti időszakra datálták, egy olyan periódusra, amelyet Dél-Afrikában jelentős környezeti változások jellemeztek. A szakemberek részletesen megvizsgálták a gyermek fogazatának szerkezetét, majd az agyi és fogászati fejlődési mintázatokat összevetették más ősi emberfélék leleteivel.

Gabriele Macho, a Vrije Universiteit Brussel professzora a tanulmányban kifejtette, hogy a tudományos közösség több mint száz éven át csupán egyetlen vonal képviselőjének tartotta a maradványt. Az új eredmények azonban rávilágítottak a fejlődési különbségekre, különösen az agy kialakulásának tekintetében. A kutatócsoport ebből arra következtetett, hogy a híres Sterkfontein régióban egyszerre, vagy szorosan egymás után több különböző emberféle is élhetett.

A vizsgálat nem magának a Taung-gyermeknek a faji besorolását kérdőjelezte meg, hanem a hozzá társított egyéb leletek identitását. A szakértők szerint a paleontológusok évtizedeken át helytelenül csoportosítottak számos csontmaradványt az Australopithecus africanus kategóriába. A kutatók a fogzománc növekedésének alapos elemzése alapján az elhunyt gyermek életkorát nagyjából 3,3 évben határozták meg.

Ezzel véglegesen lefelé módosították a korábbi tudományos becsléseket, amelyek 5 és 7 éves kor közé tették a halál időpontját. A megkövesedett virágporok elemzése egyúttal a korszak környezetéről is új információkkal szolgált, mivel a régió a mai szárazabb tájjal ellentétben jóval csapadékosabb és sűrűbben erdősült volt.

A tanulmány szerzői szerint a nedvesebb és szárazabb éghajlati szakaszok ismétlődő váltakozása folyamatosan átalakította a dél-afrikai tájat, ami rendszeresen elszigetelte egymástól a populációkat. Ahogy az élőhelyek kiterjedtek vagy éppen visszaszorultak, a korai emberfélék vándorlásra és a környezeti feltételekhez való alkalmazkodásra kényszerültek.

A vándorlások során az egyes elszigetelt csoportok időnként újra találkoztak és keveredtek a szomszédos populációkkal, miközben új ragadozókkal és betegségekkel is meg kellett küzdeniük. Dél-Afrika földrajzi helyzete a trópusi és mérsékelt égövi környezetek közötti létfontosságú kereszteződésként működött az őskorban. Ez a dinamikus környezet évezredeken át lehetőséget teremtett a populációk szétválására és újraegyesülésére, ami jelentősen növelte az evolúciós sokszínűséget.

A Taung-gyermek koponyáját 1924-ben tárták fel Dél-Afrikában, és a lelet hamarosan a paleoantropológia egyik legfontosabb sarokkövévé vált. Ez a felfedezés szolgáltatta az első meggyőző bizonyítékot arra, hogy az emberiség bölcsője az afrikai kontinensen, és nem Európában vagy Ázsiában keresendő. A tudományos világ több mint egy évszázadon át ezt a fosszíliát tekintette az Australopithecus africanus faj meghatározó típuspéldányának. A lelet nyomán indult meg az afrikai régió célzott őslénytani kutatása, amely a 20. század folyamán számos további fontos csontmaradványt hozott a felszínre. A korai kutatók azonban hajlamosak voltak a biológiai sokszínűséget figyelmen kívül hagyva, néhány alapkategóriába besorolni az összes újonnan előkerült afrikai leletet.

A pliocén és a pleisztocén korok során az éghajlatváltozások jelentősen alakították a korai emberfélék túlélési stratégiáit. A modern kutatások egyértelműen cáfolják az emberi evolúció egyenes vonalú, lineáris modelljét, és a fejlődést egy sűrűn elágazó rendszerként írják le. Az Australopithecus nemzetség tagjai még a csimpánzokéhoz hasonló agytérfogattal, de már emberibb vonásokkal és felegyenesedett járással rendelkeztek.

Ezek a csoportok kulcsszerepet játszottak a Homo nemzetség kialakulásában, amelyből végül a modern ember is kifejlődött. A legújabb belga és nemzetközi kutatások rávilágítanak arra, hogy az evolúciós családfa pontos megértéséhez a régi típuspéldányok folyamatos felülvizsgálatára van szükség.