Számolásra is használhatták a négyezer éves agyagtáblát
Mintegy négyezer éves, geometriai jelekkel ellátott agyagtáblát találtak a régészek az észak-olaszországi Garda-tó közelében fekvő Lucone di Polpenazze őskori cölöptelepülésén. A kora bronzkorból származó tárgyon látható jelek jelentését egyelőre nem sikerült megfejteniük a kutatóknak, de a feltételezések szerint számoláshoz, információközléshez, kereskedelemhez vagy rituális tevékenységekhez is használhatták őket.
- Mintegy négyezer éves, geometriai jelekkel ellátott agyagtáblát találtak a Garda-tó közelében fekvő Lucone di Polpenazze kora bronzkori cölöptelepülésén.
- A lelőhelyről összesen huszonegy hasonló tárgy ismert, amelyek felületén körökből, háromszögekből, négyzetekből és más geometriai formákból álló jelek láthatók.
- A táblák rendeltetése ismeretlen; számoláshoz, információközléshez, kereskedelemhez vagy rituális tevékenységekhez egyaránt kapcsolódhattak.
A lelet a lombardiai Lucone di Polpenazze Lucone D néven ismert településrészén került elő, ahol ez már a harmadik hasonló tárgy, míg a teljes régészeti lelőhelyről összesen huszonegy ilyen objektum ismert. A régészek által gyakran „rejtélyes tábláknak” nevezett tárgyak többsége agyagból készült, de kőből faragott példányokat is találtak már itt, felületükön szándékosan kialakított vonalakkal, amelyek köröket, háromszögeket, négyzeteket és más geometriai mintázatokat alkotnak.
A különleges táblák rendeltetésére több magyarázat is született, de egyelőre egyik elméletet sem sikerült egyértelműen bizonyítani, ezért a jelek értelmezése továbbra is viták tárgyát képezi. Egyes feltételezések szerint naptárként, számolást segítő eszközként vagy az írás korai előzményeként szolgálhattak, más kutatók viszont rituális tárgyaknak vagy szent amuletteknek tartják őket, amelyeket tulajdonosaik rendszeresen maguknál hordhattak.
Egy további elmélet a bronzkori kereskedelmi hálózatokkal hozza összefüggésbe a táblákat, amelyek geometriai jelei ebben az esetben bizonyos árukat vagy azok mennyiségét jelölhették. Hasonló tárgyakat Olaszország mellett Svájcban, Németországban, valamint a Kárpát-medence térségében is találtak, ami arra utalhat, hogy használatuk egy nagy földrajzi területen elterjedt, több közösség által is ismert hagyományhoz kapcsolódott.
Luconéban az őskorban egy kisebb tó helyezkedett el, amely fölé a helyi közösségek facölöpökre épült településeket építettek. A régészek legalább öt különálló cölöptelepülést azonosítottak a területen, amelyek az újkőkortól a bronzkorig tartó hosszú megtelepedésről tanúskodnak, míg a Lucone D település tölgyfa építőelemeinek radiokarbonos vizsgálata Kr. e. 2034 körülre keltezte annak létrejöttét.
Ez is érdekelhet
A fennmaradt szerkezetek elhelyezkedése alapján a házakat tudatosan a víz fölé építették, lakóik pedig a háztartási hulladék egy részét közvetlenül a megemelt építmények alá dobhatták. Az így kialakult, szerves anyagokban gazdag rétegek különösen részletes régészeti forrást jelentenek, amelynek segítségével a kutatók az egykori közösség mindennapi életének számos elemét rekonstruálhatták.
A település régészeti jelentőségét tovább növeli, hogy Lucone D egy pusztító tűzvészben semmisült meg, amely ugyan elpusztította az épületeket, de számos szerves eredetű tárgy fennmaradását is lehetővé tette. A lángok elszenesítették többek között a fa sarlókat, egyes lenszövet-maradványokat, magvakat és egy kerámiaedényben megőrződött ételmaradványokat, miközben a magas hőmérséklet részben kiégette az eredetileg napon szárított agyagból készült épületszerkezeteket is.
