Hét évszázad halottai kerültek elő egy olaszországi nekropoliszból
A Viterbo és Vitorchiano között fekvő Casalaccio területén egy kábelvezeték építését megelőző régészeti kutatás során bukkantak a mintegy 600 négyzetméteren elterülő nekropoliszra.
- Ferento közelében 25, az etruszk kortól a római császárkorig használt sírt tártak fel egy megelőző régészeti kutatás során.
- A hét kamrasírban és 18 gödörsírban szarkofágok, urnák, csontmaradványok és változatos sírmellékletek kerültek elő.
- A sírok között egy kihalt őstulok fosszilizálódott koponyája is előkerült, amelynek jelentőségét további vizsgálatok tisztázhatják.
Etruszk és római kori sírok egész sorát rejtette a föld az ókori Ferento közelében. A temetőt hosszú időn keresztül használták, a legkorábbi sírok az i. e. 5. századból, a legkésőbbiek az i. sz. 2. századból származnak.
A régészek összesen 25 temetkezést tártak fel – ezek közül hét kamrasír, tizennyolc pedig egyszerűbb gödörsír -, amelyek így mintegy hét évszázad változásait őrzik. A leletek az etruszk kortól a térség romanizációján át egészen a római császárkorig engednek bepillantást az itt élők temetkezési szokásaiba. A sírokban peperinóból – egy helyben gyakori vulkanikus kőzetből – készült szarkofágokat, tufából faragott urnákat és több ember csontmaradványait találták.
Az egykori közösség életéről azonban nemcsak a sírok, hanem a halottak mellé helyezett tárgyak is sokat elárulnak. Edények, üvegtárgyak, pénzérmék, mécsesek és bronzból készült eszközök kerültek napvilágra. Ezek közül különösen figyelemre méltó egy ezüstötvözetből készült tükör, valamint egy apró arany fülbevaló, amelyet egy gyermek sírjában találtak meg. A mellékletek a kutatók számára a korabeli társadalmi különbségekről, szokásokról és hitvilágról is árulkodhatnak.
A feltárt építmények közül kiemelkedik a 4-es számú sír. A föld alatti kamrához tizenhat lépcsőfokból álló folyosó vezet, maga a sír pedig csaknem öt méter mélyen fekszik. A helyiséget eredetileg legalább tizenkét halott befogadására alakíthatták ki, méretei pedig arra utalnak, hogy használói különös jelentőséget tulajdonítottak ennek a temetkezési helynek.
Ez is érdekelhet
A nekropolisz két sírja között viszont egy egészen más jellegű lelet is előkerült: egy őstulok (Bos primigenius) fosszilizálódott koponyája. A mára kihalt, hatalmas termetű vadon élő szarvasmarhafélét a háziasított szarvasmarhák ősének tartják, és egyelőre nem világos, hogyan került a koponya a temetkezések közé. A lelet elsősorban a terület rétegeinek kialakulásával kapcsolatban vet fel új kérdéseket, esetleges más jelentőségét csak további vizsgálatok tisztázhatják.
A nekropolisz tudományos jelentősége miatt az olasz kulturális minisztérium már intézkedett a terület védelméről, és különösen fontos kulturális jelentőségű lelőhellyé nyilvánította.
