Neandervölgyi közösség genetikai profilját azonosították Lengyelországban

Első alkalommal sikerült egyetlen helyszínen és azonos időszakban élt, százezer éves neandervölgyi közösség genetikai profilját rekonstruálni egy lengyelországi barlangban feltárt fogmaradványokból – derül ki a Current Biology című tudományos folyóirat legfrissebb számából. A Bolognai Egyetem által koordinált nemzetközi kutatócsoport eredményei kiterjedt eurázsiai rokoni hálózatok meglétére is rávilágítanak, átírva a térség őskori szerepéről alkotott eddigi tudományos képet.

Az Andrea Picin, a Bolognai Egyetem professzora által vezetett kutatás során a Kárpátoktól északra fekvő dél-lengyelországi Stajnia-barlangból származó nyolc neandervölgyi fog mitokondriális DNS-ét (mtDNS) elemezték. A genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy a leletek egy legalább hét főből álló, mintegy százezer évvel ezelőtt ugyanazon a helyszínen élő csoporthoz tartoztak.

Wioletta Nowaczewska, a Wrocławi Egyetem és Adam Nadachowski, a Lengyel Tudományos Akadémia kutatójának értékelése szerint a felfedezés mérföldkőnek számít, mivel a korábbi neandervölgyi genetikai adatok zömmel izolált, különböző korszakokból és földrajzi helyszínekről származó fosszíliákból álltak össze, nem pedig egy egybefüggő, helyi közösségtől.

A vizsgálat során a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója, Mateja Hajdinjak megállapította, hogy két fiatalkorú és egy felnőtt foga teljesen azonos mitokondriális DNS-profilt mutat, ami szoros anyai ági rokonságra utal a csoporton belül.

A kutatócsoport emellett kiderítette, hogy a Stajnia-barlangban azonosított genetikai vonal megegyezik az Ibériai-félszigeten, Délkelet-Franciaországban és az Észak-Kaukázusban feltárt korabeli neandervölgyi leletekével. Ez a rendkívüli területi kiterjedtség arra mutat, hogy ez az anyai vérvonal egykor széles körben elterjedt volt Eurázsiában, mielőtt más genetikai jellemzőkkel rendelkező neandervölgyi populációk felváltották volna.

Közép-Kelet-Európa központi szerepe

A kutatás alapjaiban írja felül a középső őskőkorra vonatkozó korábbi nézeteket. Közép-Kelet-Európát a szakirodalom sokáig csupán a neandervölgyiek elterjedési területének perifériájaként kezelte. A Stajnia-barlang leletei azonban bizonyítják, hogy a régió valójában a népességmozgások, a biológiai kapcsolatok és a kőeszköz-készítési technológiák terjedésének egyik legfontosabb szárazföldi csomópontja volt.

A genetikai adatok emellett rámutatnak a radiokarbonos kormeghatározási módszerek fizikai korlátaira is. Sahra Talamo, a Bolognai Egyetem professzora kiemelte: a Stajnia-csoportéval szinte azonos mtDNS-t hordozó, a franciaországi Mandrin-barlangban feltárt "Thorin" nevű fosszíliát a korábbi vizsgálatok mintegy ötvenezer évesre datálták. A mostani eredmények hangsúlyozzák, hogy a szénizotópos vizsgálatok ötvenezer év körüli kalibrációs határához közeledve a leletek korának megállapítását óvatosan kell kezelni.