Mesterséges intelligenciával vizsgálták a légi érzékelés adatait
Új módszert dolgoztak ki a mesterséges intelligencia betanítására a régészeti kutatásokban, amelynek segítségével eddig ismeretlen objektumokat azonosítottak a louisianai Kisatchie Nemzeti Erdőben. Az Archaeological Practice című folyóiratban megjelent tanulmányból kiderül, hogy a szimulált topográfiai adatok alkalmazása hatékonyan kiegészíti a hagyományos terepmunkát.
- A kutatók szimulált régészeti objektumok mesterséges intelligenciával történő betanítását tesztelték lidar-adatok felhasználásával a louisianai Kisatchie Nemzeti Erdőben.
- A program segítségével olyan körkörös alakzatokat azonosítottak a tájban, amelyeket eredetileg történelmi kátrányégető kemencéknek hittek, de a terepbejárás ezt cáfolta.
- A fizikai vizsgálatok és a helyszín adottságai alapján a rejtett erdei struktúrák nagy valószínűséggel egykori második világháborús tüzérségi állások maradványai.
K. Peck és kutatótársai olyan esetekre kerestek megoldást, amikor a valós régészeti példák száma túlságosan alacsony egy mélytanulási modell megbízható betanításához. A vizsgálat fókuszában tizenkét szokatlan körkörös struktúra állt, amelyek alakja eltért az Egyesült Államok délkeleti részén korábban feltárt történelmi kátrányégető kemencékétől.
A kutatócsoport az alacsony esetszám okozta problémát úgy hidalta át, hogy mesterségesen generált kemenceformákat helyezett el a lézeres távérzékeléssel készült valós domborzati modelleken. A lidar technológia a talajszint apró változásait is rögzíti, így láthatóvá teszi az erdőtakaró alatt rejtőző felszíni alakzatokat.
A kutatók több úgynevezett Mask R-CNN modellt is betanítottak a szimulált adathalmazok segítségével. Az egyik modell száznyolcvanhárom lehetséges objektumot jelzett, amelyek közül az automatikus szűrés után kilenc ismert célpontot és hat további, vizsgálatra érdemes helyszínt azonosítottak. Egy másik, érzékenyebbre hangolt algoritmus több mint kétezer találatot adott, megtalálva az összes ismert struktúrát és tizenegy újat, ugyanakkor rendkívül magas, csaknem hétszáz téves észlelést is produkált. Ez utóbbiak főként víztározókat és természetes halmokat tévesztettek össze az ember alkotta mélyedésekkel.
A gépi azonosítást követő fizikai terepbejárás alapvetően megváltoztatta az objektumok funkciójáról alkotott eredeti feltételezéseket. A régészek tizenegy helyszínt vizsgáltak meg fúrásokkal, de sehol sem találták meg a kátrányégető kemencékre jellemző faszénben gazdag rétegeket, megégett fenyőfát, elszenesedett csöveket vagy kemény agyagpadlókat. A délkeleti államokban a tizennyolcadik és tizenkilencedik században a fenyőfából kinyert kátrány és gyanta a hajóépítés elengedhetetlen alapanyaga volt, az itteni struktúrák azonban más célt szolgáltak.
Ez is érdekelhet
A terület történelmi hátterének és az alakzatok elhelyezkedésének további elemzése során kiderült, hogy a helyszín közelében egykor egy második világháborús katonai kiképzőközpont működött. A korabeli katonai kézikönyvek specifikációi alapján a kutatók megállapították, hogy a körkörös mélyedések nagy valószínűséggel tarackok lövészállásai voltak.
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy bár a mesterséges intelligencia jelentős számú téves találatot is generál és nem helyettesíti a fizikai feltárást, a szimulált adatokkal történő betanítás jelentősen felgyorsítja a régészeti célpontok azonosítását a hatalmas erdős területeken.
