Több száz ősi építményt fedeztek fel Amazóniában
Több tízezer, eddig ismeretlen ősi földmű rejtőzhet az Amazonas-medence délnyugati részén a Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent kutatás szerint. Martti Pärssinen, a Helsinki Egyetem professor emeritusa és kutatócsoportja a felfedezett geoglifák alapján arra a következtetésre jutott, hogy a térség prekolumbiánus népessége lényegesen nagyobb volt, mint azt korábban feltételezték. A távérzékelési adatokra támaszkodó elemzés alapjaiban írhatja át a spanyol és portugál gyarmatosítást megelőző őslakos társadalmakról alkotott eddigi történelmi képet.
- Egy távérzékeléses kutatás háromszázkilencvenhat új, geometriai formájú ősi földművet azonosított a délnyugat-amazóniai térségben.
- A felfedezés alapján a Krisztus előtti 600 és Krisztus utáni 850 között élt Aquiry-kultúra népessége elérhette a hárommillió főt.
A nemzetközi kutatócsoport Brazília, Bolívia és Peru határvidékén, egy mintegy négyezer-ötszáz négyzetkilométeres területen hajtott végre műszeres felméréseket. A vizsgálatok háromszázkilencvenhat új, sűrű növényzet alatt rejtőző földművet azonosítottak. A feltárt geometriai formák, az úgynevezett geoglifák sűrűsége alapján a szakemberek úgy becsülik, hogy a délnyugat-amazóniai régióban összesen huszonnégyezer és harmincezer közötti hasonló építmény maradványa rejtőzhet. A leletanyag volumene mintegy tízszeresen meghaladja a korábbi régészeti várakozásokat.
Az azonosított geoglifák a térséget a Krisztus előtti 600 és Krisztus utáni 850 között uraló Aquiry-kultúra hagyatékai. A hatalmas, esetenként futballpálya méretű alakzatok a régészeti konszenzus szerint kulturális, vallási vagy ünnepi ceremóniák helyszíneként szolgáltak. Pärssinen becslései alapján az Aquiry-civilizáció demográfiai csúcspontján, a Krisztus utáni első és harmadik század között a népesség elérhette a hárommillió főt, a társadalom pedig egy mintegy száznyolcvanháromezer négyzetkilométeres területet vont ellenőrzése alá.
Heiko Prümers, a Német Régészeti Intézet szakembere rámutatott, a felfedezés segít eloszlatni azt a több évszázados tévhitet, amely szerint az európaiak érkezése előtti Amazónia érintetlen természeti környezet lett volna. Bár Prümers megjegyezte, a magas helyszínszám részben a népesség gyakori vándorlásából is fakadhat, a vizsgált terület az Amazonas-medencének mindössze három százaléka. Ennek tükrében a teljes régió prekolumbiánus lakossága akár a több tízmilliós nagyságrendet is elérhette, ami teljesen új megvilágításba helyezi a tizenhatodik században meginduló európai kolonizáció előtti demográfiai állapotokat.
A feltárás az ember és a környezet történeti viszonyához is fontos adalékokkal szolgál. Míg a modern tevékenység napjainkra az Amazonas-medence erdőségeinek tizenhét százalékát elpusztította, a kétezer évvel ezelőtti civilizációk fenntartható módon éltek együtt a természettel. A régészeti bizonyítékok igazolják, hogy a sűrűn lakott őslakos társadalmak képesek voltak monumentális földműveket létrehozni anélkül, hogy az végzetes ökológiai károkat okozott volna.
