Távérzékeléssel rajzoltak őskori térképet Csehországban
Egy 5000 éves, a csehországi Říp-hegy környékén rejtőző újkőkori temetkezési és települési rendszert azonosítottak cseh régészek egy kiterjedt, ásatás nélküli tájrégészeti kutatás során. A modern távérzékelési technológiák alkalmazásával a kutatóknak sikerült bebizonyítaniuk, hogy az intenzíven művelt modern mezőgazdasági területek felszíne alatt is olvasható marad az őskori tájhasználat lenyomata.
A Nyugat-Csehországi Egyetem, a prágai Károly Egyetem és a brnói Masaryk Egyetem kutatói – Petr Krištuf vezetésével – a csehországi északnyugati régió termőföldjeit vizsgálták repülőgépes ferdefotózás, mágneses mérések, valamint lézerszkennelés (LiDAR) segítségével. A különböző műszerek és technológiák kombinálásával a csapat összesen 2918 régészeti jelenséget azonosított, amelyek négy fő koncentrációs zónát alkotnak.
A legjelentősebb felfedezést a Kr. e. 3000 körüli, a késő újkőkorból származó hosszúhalmok – a térség legkorábbi monumentális temetkezési építményei – jelentették. A Dušníky 1 és Nížebohy néven azonosított halomsírok mára a földművelés miatt teljesen belesimultak a tájba, vizuálisan már nem kivehetők, azonban az egykori árkok és a halom alaprajzai a növényzet növekedési anomáliáin és a mágneses eltéréseken keresztül kirajzolódtak.
A távérzékelési adatok alapján a kutatók megállapították, hogy az őskori közösségek szigorúan elkülönítették a lakóterületeket a halottak birodalmától: a települések és a halomsírok között tudatosan kialakított, 500-1000 méteres távolságot tartottak. A temetkezési helyek a lakóövezetek peremén helyezkedtek el, jelezve a térbeli elkülönítésre vonatkozó mély kulturális szabályokat.
Ez is érdekelhet
A megalitikus építészet kezdetei Közép-Európában
A hosszúhalmok (a kőből épült dolmenekkel és megalitokkal együtt) Európa első nagyszabású közösségi temetkezési és rituális építményei közé tartoznak. A kőből, földből vagy fából épült, esetenként több tíz méter hosszú mesterséges dombok a neolitikus társadalmak fejlődésének fontos mérföldkövei. Megjelenésük azt jelzi, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot felváltó, helyhez kötött mezőgazdasági közösségek már képesek voltak jelentős munkaerőt mozgósítani a halál "láthatóvá tételére" és a táj szimbolikus birtokbavételére.
A hagyományos, egy-egy sírra vagy árokra koncentráló ásatásokkal ellentétben a modern távérzékelés egy egész régió térbeli struktúráját teszi értelmezhetővé. Az eredmények rácáfolnak arra a korábbi régészeti feltevésre, hogy az évszázados iparszerű szántás teljesen eltüntette Közép-Európa őskori emlékeit. A kutatás bebizonyította, hogy az 5000 évvel ezelőtti településhálózat sokkal sűrűbb és strukturáltabb volt a korábban feltételezettnél, a rituális központokat pedig évezredeken át újra és újra felkeresték az ott élő közösségek.
