Mesterséges intelligenciával forradalmasítják a műtárgyrestaurálást

Fotó: Gabriela Campos/The New Mexican

Alex Kachkine, az MIT kutatója egy forradalmi, mesterséges intelligenciára épülő restaurálási módszert fejlesztett ki, amely a sérült festmények hagyományos, sokszor hónapokig tartó fizikai retusálását hivatott felváltani. Az algoritmus első lépésben elemzi a sérült műalkotást, majd létrehoz egy digitálisan helyreállított másolatot, amelyet egy hajszálvékony, eltávolítható polimer fóliára nyomtatnak.

A Nature című folyóiratban publikált tesztek során a módszerrel egy erősen rongálódott 15. századi olajfestményen több mint 57 ezer színárnyalatot állítottak helyre mindössze három óra alatt – a hagyományos festékpótlásnál mintegy 66-szor gyorsabban. A technológia legnagyobb előnye, hogy a maszk bármikor nyomtalanul eltávolítható, így maximálisan megfelel a modern konzerválás etikai alapelvének, a visszafordíthatóságnak.

A technológiai újítások mellett a restaurálási kémia is a fenntarthatóság felé mozdult el. Az Európai Unió által 2025-ig finanszírozott GREENART projekt kutatói olyan környezetbarát tisztítógéleket fejlesztettek ki, amelyek a korábban használt, gyakran mérgező és környezetkárosító oldószereket váltják fel. A szivacsszerű, porózus szerkezetű anyagok lehetővé teszik a festményeken felgyülemlett szennyeződések és oxidálódott lakkrétegek biztonságos, kontrollált eltávolítását. Ezeket a fenntartható hidrogéleket alkalmazták az elmúlt évben a londoni Tate Britain múzeumban Bridget Riley brit képzőművész két ikonikus, 1960-as évekbeli festményének tisztításakor is.

Paradigmaváltás a műemlékvédelemben

A műtárgyak restaurálása a 19. század végéig elsősorban esztétikai célokat szolgált: a sérült vagy megkopott alkotásokat gyakran drasztikusan átfestették, sokszor visszafordíthatatlan károkat okozva, vagy megváltoztatva a mű eredeti történelmi kontextusát. A 20. század közepén – az olasz Cesare Brandi munkássága nyomán – kialakult modern restaurátoretika azonban a megelőző konzerválást, az eredeti anyag tiszteletben tartását és a beavatkozások visszafordíthatóságát tette meg alappillérnek.

A jelenlegi tudományos innovációk ennek az etikai paradigmának a technológiai kiteljesedését jelentik. Míg a 20. században a röntgen- és infravörös vizsgálatok megjelenése tette lehetővé a festményrétegek roncsolásmentes elemzését, a 21. századi klímaváltozás és a szigorodó környezetvédelmi előírások új kihívások elé állították a múzeumokat.

Ennek a folyamatnak a része a pekingi kutatók által januárban bemutatott eljárás is, amely a hagyományos műgyanták helyett megújuló, alacsony toxicitású cellulózszármazékokat alkalmaz az öregedő papírleletek, textilek, pauszpapírok, sőt kerámiák és falfestmények ragasztására és vízálló bevonatként történő védelmére.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

sport

• Szabadtéri fotókiállítás mutatja be a negyvenéves Hungaroring történetét
• Ókori edzőtermi bérletre bukkantak Egyiptomban
• Futottak-e az emberek a középkorban?
• Népkonyhaként működik Diego Maradona argentínai szülőháza
• Bélyegkibocsátással tiszteleg a Magyar Posta a száz éve született Papp László előtt
• Milliókat mozgatott meg a vörös olimpia
• Mit jelent valójában a mens sana, és hogyan értettük félre?
• Beolvasztott dicsőség? Az FA-kupa első trófeájának titokzatos története
• Az olmék gumilabda titka