Mesterséges intelligencia bírálja felül a klasszikus festmények eredetiségét
Egy svájci technológiai vállalat mesterséges intelligencián alapuló szoftveres elemzései alapjaiban kérdőjelezik meg több világhírű klasszikus festmény – köztük Caravaggio és Peter Paul Rubens műveinek – eddig elfogadott eredetiségét, éles módszertani vitát generálva a hagyományos művészettörténeti szakmával.
A mélytanulási algoritmusokat alkalmazó svájci vállalat modelljeit több száz klasszikus festőművész hitelesített és hamisított alkotásainak hatalmas adatbázisán tanították be. A rendszer legújabb vizsgálata kimutatta: 86 százalékos valószínűséggel eredeti Caravaggio-alkotás a nagy-britanniai Badminton House-ban őrzött Lantjátékos című festmény, amelyet az elemzők eddig csupán egy korabeli másolatnak tartottak. Ezzel szemben a franciaországi Wildenstein-gyűjtemény eredetinek elkönyvelt verzióját a szoftver hamisítványnak vagy stúdiómásolatnak minősítette. A mesterséges intelligencia hasonló eredményt hozott a londoni National Gallery egyik kiemelkedő műtárgya, Peter Paul Rubens Sámson és Delila című festménye esetében is, amelynél 91 százalékos bizonyossággal állapította meg, hogy nem a flamand mester munkája.
Carina Popovici, az Art Recognition vezetője szerint az algoritmus a nagy felbontású képeket apró szegmensekre bontva elemzi az egyedi ecsetvonásokat, a kompozíciós struktúrákat és a színpalettákat. A hagyományos művészettörténészek azonban szkeptikusak a technológiával szemben. Angelamaria Aceto, az Oxfordi Egyetem (Ashmolean Museum) kutatója és Sharon Hecker független művészettörténész hangsúlyozták: a hitelesítés nem csupán a felületi stílusjegyek felismeréséből áll, hanem szigorúan megköveteli az alkotói kontextus, a műhelygyakorlatok és a restaurálási történet ismeretét is. A szakemberek rámutattak a rendszerek átláthatatlanságára is, emlékeztetve egy közelmúltbeli esetre, amikor egy vitatott Raffaello-festményt a Bradfordi Egyetem arcfelismerő algoritmusa eredetinek, míg a svájci cég szoftvere nagy eséllyel hamisnak minősített.
A szakértői szem monopóliumának vége
Ez is érdekelhet
A képzőművészeti alkotások szerzőségének megállapítása évszázadokon át az úgynevezett "connoisseurship" – a szakértői szem és a tapasztalat – privilégiuma volt, amelyet a 20. századtól olyan modern technikai eljárások egészítettek ki, mint az infravörös reflektográfia vagy a pigmentanalízis. A mesterséges intelligencia megjelenése paradigmaváltást jelenthet a globális műkincspiacon, ahol egy-egy festmény átminősítése dollármilliókban mérhető értékvesztést vagy nyereséget okozhat.
Bár a nagymúltú intézmények, mint a londoni National Gallery, határozottan elutasítják az algoritmikus felülbírálatot, a szoftveres elemzés hatékonysága bizonyos területeken vitathatatlan. A mesterséges intelligencia utólagos vizsgálatai kivétel nélkül, nagy biztonsággal azonosították az évszázad egyik legnagyobb műkincshamisítója, a 2012-ben elítélt német Wolfgang Beltracchi által készített, emberi szakértőket is megtévesztő modern hamisítványokat. A technológia a jövőben nem feltétlenül váltja le a művészettörténészeket, de független, adatalapú kontrollként alapvetően formálhatja át a műkincsek eredetiségvizsgálatát.
