Mesterséges intelligenciával próbálják megfejteni az Indus-völgyi írást
Mesterséges intelligencia és statisztikai adatelemzés bevonásával kísérlik meg dekódolni a kutatók az Indus-völgyi civilizáció mintegy négyezer éves, máig megfejtetlen írásrendszerét.
Az írásjelek főként kőből készült pecsétnyomókon és cserépdarabokon maradtak fenn. Pusztán annyi valószínűsíthető róluk, hogy a körülbelül 400-600 piktogramból és absztrakt szimbólumból álló rendszer egy jobbról balra olvasandó szótagírás. Michael Philip Oakes, a brit Wolverhamptoni Egyetem számítógépes nyelvészeti kutatója a Journal of Quantitative Linguistics című folyóiratban publikált cikkében rámutatott: a megfejtést nehezíti az íráshordozók romlandó állaga. Ráadásul a fennmaradt leletek többsége igen rövid, átlagosan mindössze öt jelből áll, és a leghosszabb összefüggő felirat is csupán 27 karaktert tartalmaz.
A legnagyobb problémát mégis az jelenti, hogy nincs olyan ismert, a rosette-i kőhöz hasonlítható íráshordozó vagy kétnyelvű szöveg, amelyet az Indus-völgyi írással is rögzítettek volna. A kutatók egy része abban sem biztos, hogy a feliratok egyáltalán valós nyelvet takarnak; lehetségesnek tartják, hogy a jelek csupán személyeket vagy absztrakt fogalmakat szimbolizálnak. A harappai civilizáció i. e. 1900 körüli hanyatlásával a jelrendszer használata is megszűnt, és nincs közvetlen kapcsolata a későbbi indiai kultúrák írásaival sem.
Steve Bonta független nyelvészkutató szerint az Indus-völgyi szimbólumok egy részét már az 1990-es években megfejtették. Úgy véli, bizonyos jelek és kanonikus jelmezők különböző súlyú vagyontárgyak jelöléseire utalnak. A tudományos közösség azonban a rendelkezésre álló feliratok rövidsége és ismétlődő jellege miatt ezt nem tartja egyöntetűen bizonyítottnak.
Ennek áthidalására Peter Revesz, a Nebraskai Egyetem lincolni campusának informatika-professzora és kutatócsoportja újabban mesterséges intelligenciát alkalmaz az Indus-völgyi pecséteken található több ezer rövid felirat statisztikai elemzésére, hogy felismerjék a gyakori szimbólumkombinációkat és szerkezeti mintákat. A tudósok nyelvi AI-modellekkel próbálják meghatározni, hogy az írás logografikus (szavakat jelölő), szótagíró vagy fonetikus rendszer-e. Bár az algoritmusok segítenek összehasonlítani az Indus-völgyi jeleket más ismert ősi írásokkal, eddig még nem találtak egyértelmű összefüggést.
Ez is érdekelhet
Rajesh Rao, a seattle-i Washingtoni Egyetem (UW) informatika-professzora szerint a teljes megfejtés a meglévő szövegek alapján még a mesterséges intelligencia segítségével is valószínűtlennek tűnik, bár a feliratokon szereplő számrendszer már részben ismert. Egyes leleteken olyan karcolásjelek (például függőleges vonalak) találhatók, amelyek feltehetően számokat jelölnek, és rendszerint olyan szimbólumok mellett helyezkednek el, amelyek valószínűleg tárgyakat ábrázolnak. A régészeti adatok arra is utalnak, hogy az akkori emberek egy szabványosított súlyrendszert használtak, amelynek segítségével talán azonosíthatók a feliratokon szereplő mennyiségek.
Rao úgy véli, hogy a teljes írásrendszer dekódolásához a régészeknek további szövegeket kell találniuk. Mivel az Indus-völgyi civilizáció területén számos, nagyrészt még feltáratlan lelőhely található, a tudós reméli, hogy a jövőbeli ásatások során hosszabb terjedelmű feliratok is előkerülhetnek, vagy akár olyanok is, amelyek a rejtélyes írásrendszert egy már ismert nyelv mellett tartalmazzák.
