Mesterséges intelligencia vizsgálta a japán kerámiákat
A kerámiatermelés szabványosodását és a mindennapi tárgyak társadalmi változásokra adott reakcióját tárta fel egy japán Edo-kori leleteket vizsgáló kutatás. A Tokiói Tudományos Intézet munkatársai az Open Archaeology folyóiratban publikált tanulmányukban gépi tanulást alkalmaztak az edények formai fejlődésének követésére.
- A Tokiói Tudományos Intézet kutatói mesterséges intelligencia és alakfelismerés segítségével vizsgálták a japán Edo-korból származó ogame kerámiaedények szabványosodását.
- A tizenhetedik század elején még változatos formájú edények a tizennyolcadik századra nagymértékben egységesültek.
- A vizsgálatok megerősítették a temetkezési és a háztartási célra szánt edények közötti formai különbségeket is, amelyek szoros összefüggésben álltak a gazdasági változásokkal.
James Frances Loftus egyetemi docens vezetésével a csoport 243 darab, a mai Szaga és Fukuoka prefektúrák területén feltárt ogame, azaz nagy méretű korsó vizsgálatát végezte el. A hagyományos vizuális összehasonlítás helyett az edények körvonalait numerikus adatokká alakították, majd geometriai morfometriai módszerekkel elemezték a legkisebb formai eltéréseket is.
Egy gépi tanulási algoritmus segítségével a szakemberek tágabb korszakokba sorolták azokat az edényeket is, amelyeknél nem állt rendelkezésre biztos keltezés. Az eredmények megmutatták, hogy míg a tizenhetedik század elején a kőcserép kerámiák rendkívül változatos formájúak voltak, a tizennyolcadik századra a kialakításuk teljesen egységesült.
A kerámiák formai szabványosodása szorosan illeszkedik az 1603 és 1868 közötti Edo-kor történelmi léptékű belpolitikai és gazdasági átalakulásaihoz. Ebben az időszakban a Tokugava-sógunátus egyre szorosabb és szigorúbb központi ellenőrzést gyakorolt a szigetország gazdasága felett, miközben a kínai Csing-dinasztia által 1647 és 1684 között elrendelt tengeri tilalom visszavetette a nemzetközi kereskedelmet.
Ezek a geopolitikai tényezők együttesen fellendítették a japán belső piacot és a hazai porcelángyártást, különösen a Hizen tartományban működő hálózatokat. A kereskedelem átszervezése a hétköznapi használatra szánt edények tömegtermelésére és formavilágára is közvetlen hatást gyakorolt.
A gépi tanulásra épülő elemzés statisztikai különbségeket mutatott ki a termelőhelyeken és a temetkezéseken talált korsók között. Az égetőkemencéknél feltárt, folyadékok és mezőgazdasági trágya tárolására szánt kerámiák jellemzően széles vállal, kifelé hajló peremmel és rövidebb alsótesttel rendelkeztek. A temetkezési rítusokhoz használt edények teste ezzel szemben magasabb és keskenyebb volt, a nyílásuk pedig zártabb formát vett fel.
A kutatók a statisztika alapján megállapították, hogy a halotti urnaként funkcionáló darabokat valószínűleg kifejezetten erre a célra készítették vagy válogatták ki a műhelyekben, elvetve a háztartási edények egyszerű másodlagos felhasználásának elméletét.
Ez is érdekelhet
A hétköznapi kerámiák elemzése így egy olyan társadalmi és gazdasági változásokról tanúskodik, amelyeket az uralkodó elitre fókuszáló írott források gyakran mellőznek. A műhelyek belső szabályzatai, a tömeges termelési módszerek és a szigorodó társadalmi szokások egyaránt alakították az ogamék egységesülését.
A japán kutatás egyben igazolja a mesterséges intelligencia hatékonyságát a régészeti kormeghatározásban, ami megbízható módszertani alapot nyújt a jövőbeli, akár hordozható röntgenfluoreszcenciás kémiai anyagvizsgálatokkal is kiegészített kerámiatörténeti elemzésekhez.
