Mégsem épít új katonai múzeumot Mexikóvárosban a hadsereg
Hatalmas katonai múzeumkomplexum felépítését tervezte a mexikói védelmi minisztérium a főváros zöld tüdejének számító Chapultepec parkban, azonban a széles körű civil és politikai tiltakozás hatására a vezetés elállt a beruházástól. A The Art Newspaper beszámolója szerint a döntés felülvizsgálatát Clara Brugada főpolgármester határozott fellépése kényszerítette ki.
- A mexikói fegyveres erők nagyszabású katonai múzeumot terveztek a főváros legnagyobb közparkjába.
- A polgármester és a lakosság nyomására a hadsereg elállt a természetvédelmi terület beépítésétől.
- A katonaság az utóbbi időben egyre nagyobb gazdasági befolyást szerez az örökségvédelmi szektorban.
A mexikói nemzetvédelmi minisztérium (Sedena) szeptemberben jelentette be, hogy egy új létesítményt hozna létre a hadsereg, a légierő és a nemzeti gárda bemutatására. A tervekben egy 464 fős előadóterem, egy hatalmas archívum, több kávézó, egy 447 férőhelyes parkoló és egy katonai szállásépület is szerepelt.
A Reforma napilap információi alapján a 4, egyenként 2 vagy 3 szintes épületből álló beruházás 1,66 milliárd mexikói pesóba, átszámítva mintegy 92 millió dollárba került volna. A kivitelezést 3 év alatt tervezték befejezni egy olyan területen, amely a minisztérium tulajdonában áll, de földrajzilag a szigorúan védett Chapultepec park határán belül helyezkedik el.
A több mint 150 múzeummal rendelkező Mexikóváros lakossága és a kulturális szféra képviselői azonnal tiltakozni kezdtek a zöldterület beépítése ellen. Adriana Malvido kulturális kommentátor arra hívta fel a figyelmet, hogy a városban már működik a fegyveres konfliktusokat bemutató intézmény, és a forrásokat inkább a park rehabilitációjára kellene fordítani. Clara Brugada főpolgármester végül hivatalosan is közbelépett, hangsúlyozva a terület kiemelkedő ökológiai jelentőségét. A minisztérium a nyomásgyakorlás hatására egy rövid közleményben tudatta, hogy alternatív helyszínt keresnek egy másik katonai bázis területén, ahol a fejlesztés nem veszélyezteti a természeti környezetet.
A New York-i Central Parknál kétszer nagyobb kiterjedésű Chapultepec történelmi és környezetvédelmi szempontból is a város legértékesebb része. A parkban több mint 55 000 fa él, köztük mintegy 160 olyan ritka mocsárciprus (ahuehuete), amelyek kora meghaladja a 300 évet. A zöldterület megóvása a helyiek számára kulcskérdés, így a kormánypárti főpolgármester szembehelyezkedése a saját politikai közösségéhez tartozó minisztériummal komoly visszhangot váltott ki. A feszültséget fokozza, hogy az előző elnök, Andrés Manuel López Obrador kormányzása idején a kormánypárt, a Morena már keresztülvitt egy vitatott építkezési programot a park egy másik részén, amelyet Gabriel Orozco művész felügyelt.
Ez is érdekelhet
A múzeum körüli vita egy tágabb mexikói jelenségre mutat rá, amelynek során a fegyveres erők egyre nagyobb befolyást szereznek az örökségvédelem és a turizmus területén. A hadsereg felügyeli a vitatott Tren Maya vasútépítési projektet, valamint több repülőteret és szállodát üzemeltet Chiapas, Campeche és Yucatán államokban. Nemrégiben a hadsereg vette át az irányítást a Quintana Roo államban található híres tulum-i régészeti romterület felett is. A korábban a szövetségi INAH (Instituto Nacional de Antropología e Historia) által kezelt, jelentős jegybevételt generáló maja műemlékegyüttes katonai ellenőrzés alá vonása komoly aggodalmat váltott ki a kulturális szektor dolgozói körében.
Mexikó 1821-es függetlenné válása óta a fegyveres erők hol nyíltan, hol a háttérből folyamatosan alakították az ország politikai életét, és a hivatalos állami emlékezetpolitika a 20. század során tudatosan építette a dicsőséges katonai múlt narratíváját. A jelenkori kormányzati stratégia azonban a korábbiaknál is közvetlenebb gazdasági és adminisztratív szerepet szán a hadseregnek a turisztikai szektorban. Ez az irányvonal sok esetben konfliktusba kerül a polgári örökségvédelem hagyományos, tudományos alapú intézményrendszerével, ami a jövőben további vitákat generálhat a központi vezetés, a kulturális dolgozók és a helyi lakosság között.
