Azték emberáldozatok nyomait rejti egy mexikóvárosi csokoládémúzeum
Tizenegy évig tartó, komplex régészeti és építészeti projekt ért véget Mexikóváros központjában, ahol egy 17. századi gyarmati épület csokoládémúzeummá történő átalakítása során egy spanyol hódítás előtti azték emberáldozati emlékműre bukkantak – számolt be róla a The New York Times. A modern múzeumi komplexum (Museum of Cacao & Chocolate) megépítése és a több mint hatszáz emberi koponyát tartalmazó ősi építmény egyidejű stabilizálása egyedülállóan mutatja be a város egymásra rétegződő, ezeréves történelmét.
A múzeum kialakításával megbízott JSa építésziroda a főtér közelében fekvő, 17. századi barokk épület helyreállítása során számított arra, hogy ősi struktúrákra bukkanhatnak. Az épület ugyanis Tenochtitlan, az 1521-ben Hernán Cortés által elpusztított egykori azték főváros romjain áll. Aisha Ballesteros, a JSa vezető építésze szerint a ház gyanús megdőlése – mivel Mexikóváros jelentős része egy kiszáradt tómederre épült és folyamatosan süllyed – arra utalt, hogy a mélyben egy masszív, szilárd alapzat tartja meg az egyik oldalát.
A mexikói kormány által az ország egyik legjelentősebb régészeti felfedezéseként számon tartott feltárás során a feltételezés beigazolódott: a szakemberek a „Nagy Tzompantli” egy szakaszára bukkantak. A tzompantli egy speciális, fából készült állványzat (koponyafal), amelyre az aztékok a rituálisan feláldozott emberek koponyáit fűzték fel, elrettentés és vallási tiszteletadás céljából.
Bár korábban is tártak már fel hasonló struktúrákat, az Itzcóatl (1427–1440), Ahuízotl (1486–1502) és I. Moctezuma (1440–1469) azték uralkodók idején, a 15. században emelt Nagy Tzompantli a legnagyobb és a legjobb állapotban megőrződött mind közül. A falrészlet több mint 650 koponyát tartalmaz. A JSa építészei egy 30 méter mély alapozással kialakított, ötszintes modern, mészkőborítású bővítményt építettek az udvarra, amely úgy öleli körbe a gyarmati korabeli és az ősi maradványokat, hogy a különböző korszakok (azték, spanyol, modern) szerkezetei fizikailag nem érintkeznek egymással.
Ez is érdekelhet
Agustín Otegui, a múzeumot alapító család tagja rámutatott: a kakaó és a belőle készült csokoládé önmagában is összeköti a múltat a jelennel, hiszen ez az egykor a maják és az aztékok által rituális italként és fizetőeszközként használt termény mára globális élvezeti cikké vált. A látogatók a történelmi kiállítások megtekintése mellett a jegypénztár melletti speciális üvegablakon keresztül közvetlenül is ráláthatnak az azték koponyafal maradványaira, szembesülve azzal a ténnyel, hogy a modern mexikói főváros utcái szó szerint a prekolumbián birodalom véres és lenyűgöző romjain nyugszanak.
