Laktózérzékeny volt a tarantói atléta
Laktózérzékenységet, pikkelysömörre való hajlamot és egyedi étrendet mutattak ki a római Sapienza Egyetem és az észtországi Tartui Egyetem kutatói a híres ókori tarantói atléta földi maradványainál. A folyamatban lévő tudományos projekt paleogenomikai eredményei alapján a Kr.e. 5. század elején élt sportoló csontvázának elemzése új adatokat szolgáltat a dél-itáliai görög gyarmatvárosok életmódjáról és biológiai kapcsolatairól.
- Egy folyamatban lévő paleogenomikai kutatás megállapította, hogy az ókori tarantói atléta laktózérzékeny volt és 0-s vércsoporttal rendelkezett.
- A fogkőelemzés magas fehérjetartalmú, tengeri gyümölcsökre épülő étrendet mutatott ki a Kr. e. 5. századi sportolónál.
- A vizsgálat egy tágabb olasz-észt tudományos projekt része, amely az ókori dél-itáliai görög gyarmatvárosok lakosságának genetikai örökségét térképezi fel.
A római Sapienza Egyetem genetikusa, Beniamino Trombetta és a római Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) munkatársa, Eugenia D’Atanasio által vezetett vizsgálat azonosította az ókori atléta pontos genetikai profilját: az eredmények szerint a férfi laktózérzékeny volt. A DNS-elemzés emellett 0-s vércsoportot, valamint pikkelysömörre való hajlamot mutatott ki. A szakemberek egy olyan specifikus génvariánst is azonosítottak, amely az erő- és gyorsasági sportokban nyújtott jobb teljesítményhez köthető, egybecsengve az atléta pentatlonban elért korabeli sikereivel.
A fogkövön végzett vizsgálatok puhatestűek nyomait mutatták ki, ami kifejezetten magas fehérjetartalmú, tengeri élőlényekre épülő étrendre utal. Bár a sportoló mintegy harmincéves korában hunyt el, a kutatók óvatosan nyilatkoztak arról a korábbi feltevésről, miszerint halálát a tengeri ételekben felhalmozódott réz és arzén okozta volna, mivel a jelenlegi adatok ezt biológiailag nem támasztják alá egyértelműen.
A tarantói atléta vizsgálata egy tágabb, Magna Graecia genetikai örökségét vizsgáló kutatási program része, amely az olasz intézmények és a Tartui Egyetem Genomikai Intézetének együttműködésében valósul meg. A projekt célja a dél-itáliai görög gyarmatosítás folyamatának biológiai feltérképezése Puglia és Basilicata tartományok tíz régészeti lelőhelyén.
A szakemberek mintegy háromszáz csont- és fogmaradvány elemzésével vizsgálják a Kr. e. 8. századtól betelepülő görög gyarmatosítók és a helyi itáliai népesség közötti rokonsági fokokat. Stella Falzone, a Tarantói Nemzeti Régészeti Múzeum (MArTA) igazgatója szerint a paleogenomika alkalmazása jelentősen pontosítja a térség ókori népességmozgásairól alkotott képet az 1990-es években végzett radiokarbonos kormeghatározásokhoz képest.
Ez is érdekelhet
A tarantói atléta monumentális sírját 1959 decemberében tárták fel az olaszországi Taranto városában. A temetkezési hely különlegességét a csontváz mellett elhelyezett négy, úgynevezett panathénaiai amfora adta, amelyeket a Kleophradész-festő néven ismert athéni mester készített a Kr. e. 500 és 480 közötti időszakban. Az edények a korszak görög sportversenyeinek trófeáit jelképezték, ami az elhunyt kiemelkedő társadalmi státuszát bizonyítja.
Az atléta genetikai hátterének elemzése egybeesik a dél-itáliai városban jelenleg zajló 65. Magna Graecia Tanulmányi Kongresszussal, amelynek fókuszában az ókori mediterrán térség sportélete áll.
