Egy tenger alatti gázvezeték nyomvonalán fedezték fel az újkori hajóroncsot
Mintegy négyszáz éves hajóroncs töredékeire bukkantak régészek a németországi Greifswald-öböl vizében egy tenger alatti gázvezeték építését megelőző feltárás során. A leletmentő expedíció eredményeit bemutató előzetes jelentés az International Journal of Nautical Archaeology című tudományos folyóiratban jelent meg.
- Egy 17. században épült hajó maradványait azonosították a németországi Greifswald-öböl mélyén egy tenger alatti gázvezeték nyomvonalának felmérésekor.
- A Varsói Egyetem kutatói a leletmentő ásatás során több mint hatvan tárgyat, köztük szerszámokat, horgonyokat és személyes használati tárgyakat hoztak a felszínre.
- A dendrokronológiai vizsgálatok alapján a klinkerpalánkozással készült hajótesthez felhasznált fákat az 1626 és 1639 közötti időszakban vágták ki.
A roncsot eredetileg 2023-ban azonosították egy csővezeték tervezett nyomvonalán, mintegy 7,5 méteres mélységben. A Michał Grabowski vezette varsói kutatócsoportnak mindössze tizenkét nap állt rendelkezésére a feltárásra. A búvárok huszonkét merülést hajtottak végre az iszapos, rossz látási viszonyokkal jellemezhető tengerfenéken. A felszínre hozott leleteket ideiglenes vízi tárolókba helyezték az állagmegóvás érdekében. A csővezeték nyomvonalát a felfedezés hatására utólag módosították, a tengerfenéken maradt roncsrészeket pedig homokzsákokkal fedték be a további károsodás megelőzése céljából.
A hajótestből napjainkra csak töredékek maradtak fenn, köztük egy 7,5 méter hosszú külső palánkrész, valamint szétszóródott faelemek. A megmaradt struktúra alapján a hajó úgynevezett klinkerpalánkozással épült, amelynél a deszkákat egymásra lapolva vas szögekkel rögzítették, a réseket pedig kátrány és állati szőr keverékével tömítették.
A dendrokronológiai elemzés kimutatta, hogy az építéshez használt tölgyfákat 1626 és 1639 között termelték ki. Az elszenesedett faelemek arra utalnak, hogy a pusztulást tűz okozhatta, míg a leeresztett horgonyok pozíciójából a kutatók megállapították, hogy az elsüllyedés pillanatában a jármű horgonyzott.
Az expedíció során több mint hatvan tárgyat dokumentáltak, köztük kötélzetet, hordódongákat, egy szivattyúként funkcionáló kivájt fatörzset és ácsszerszámokat. Egy kézifúró nyele az angol Mary Rose hadihajón talált eszközökhöz mutat hasonlóságot, ami arra utal, hogy a fedélzeten műhely is működött. A személyes tárgyak közül két cipőtalp és egy varrott bőrszíj került elő, a legénység étrendjére pedig sertés és juh csontmaradványai engednek következtetni. A leletanyag legkülönlegesebb darabja egy fába ágyazott, lyukakkal ellátott agyagtégla, amely a régészek szerint az eszközök élezésére szolgálhatott.
Ez is érdekelhet
A Greifswald-öböl a 17. században kulcsfontosságú tengeri csomópontként kötötte össze a Balti-tengert az Odera vízgyűjtő területével. Ez az időszak egybeesett a harmincéves háború (1618 és 1648 között zajló) pusztításaival, amely jelentősen átalakította a térség hatalmi viszonyait. A konfliktusok idején a tengeri szállítmányozás kockázatos, ugyanakkor elengedhetetlen része volt a katonai ellátásnak és a kereskedelemnek.
Bár az elsüllyedt hajó pontos identitása ismeretlen marad, a feltárt leletegyüttes fontos adalékul szolgál a kora újkori tengerészet mindennapjainak megismeréséhez.
