Őzagancs fejdísz bizonyítja a vadászok és földművelők kapcsolatát

Egy Eilslebenből származó, mintegy 7000 éves őzagancs fejdísz új vizsgálata meggyőző bizonyítékkal szolgál arra, hogy Közép Európa utolsó vadászó gyűjtögető közösségei és a legkorábbi földművelők között szoros kapcsolat állt fenn.

Őzagancs fejdísz és a korszakhatár kérdése

Szász Anhalt tartomány örökségvédelmi és régészeti hivatala újraelemezte az Eilsleben Vosswelle neolitikus településről származó leletegyüttest. A Börde körzetben fekvő lelőhely kulcsszerepet játszik a vadászó gyűjtögető életmódról a földművelésre való áttérés megértésében.

A vizsgálat középpontjában egy korábban feltárt, megmunkált őzagancs állt, amelyet egy fejdísz részeként értelmeznek. A legközelebbi párhuzam nem neolitikus környezetből, hanem a Bad Dürrenbergben feltárt, jóval korábbi mezolitikus sírból ismert. A hasonlóság arra utal, hogy a különböző életmódot folytató közösségek nem elszigetelten éltek, hanem intenzív kapcsolatban álltak egymással.

A mezolitikum öröksége

A tágabb történeti keret az utolsó jégkorszak végét követően, i. e. 9600 körül rajzolódik ki. Az éghajlat jelentősen enyhült, és Közép-Európában megkezdődött a mezolitikum. A közösségek továbbra is vadászó gyűjtögető életmódot folytattak, de alkalmazkodtak az egyre zártabb, erdős tájakhoz.

A mai Közép-Németország területén íjjal vadásztak őzre, gímszarvasra, európai bölényre és vaddisznóra. A halászat és a növényi táplálék gyűjtése egyre nagyobb szerepet kapott a megélhetésben.

Bad Dürrenberg és a szimbolikus párhuzam

Bad Dürrenberg mezolitikus sírja a közép-európai régészet egyik kiemelkedő lelete. Mintegy 9000 évvel ezelőtt egy 30 és 40 év közötti nőt temettek el egy gazdagon felszerelt sírba egy hat hónapos csecsemő mellett. A mellékletek között szarvasagancsból készült fejdísz és állatfogakból formált függők is előkerültek. A tárgyak kivételes társadalmi vagy szellemi státuszra utalnak.

Az Eilslebenből ismert őzagancs fejdísz formailag és technikailag is ehhez a mezolitikus hagyományhoz kapcsolódik. A párhuzam nem puszta véletlen. A lelet azt sugallja, hogy a korai földművelők átvettek vagy folytattak bizonyos szimbolikus gyakorlatokat.

A földművelők megjelenése és az átjárható határ

A Kr. e. 6. évezred közepén az első földművelő közösségek Anatólia és az Égei térség felől érkeztek Közép-Európába. A régészet ezt a csoportot vonaldíszes kerámia kultúra néven azonosítja. Településeiket elsősorban a termékeny lösztalajokon hozták létre.

A vadászó gyűjtögető csoportok eközben északabbra, kevésbé termékeny területekre húzódtak vissza, például az Altmark síkságaira és belső dűnéire. A térbeli elkülönülés azonban nem jelentett teljes elszigetelődést. A régészeti adatok cserekapcsolatokra és technológiai átvételekre utalnak, még ha ezek tárgyi bizonyítékai ritkák is.

Eilsleben Vosswelle mint határvidéki település

Eilsleben Vosswelle a löszzóna északi peremén, az Aller felé lejtő területen fekszik, Eilslebentől mintegy 2,5 kilométerre délkeletre. A lelőhelyet az 1920 as években azonosították felszíni leletek alapján.

Az 1970 es években végzett feltárások többfázisú, vonaldíszes kerámia kultúrához tartozó települést tártak fel. A települést árokkal és paliszáddal erősítették meg. Ez a megoldás szokatlan a korai földműves települések esetében, és arra utal, hogy a közösség kulturális határzónában élt.

Őzagancs fejdísz mint bizonyíték

A település kő és agancseszközei számos mezolitikus hagyományt tükröznek. A legjelentősebb azonban a megmunkált őzagancs fejdísz töredéke. Formája és kivitelezése szoros párhuzamot mutat a mezolitikus maszkokkal, köztük a Bad Dürrenbergben talált darabbal.

A leletek együtt azt bizonyítják, hogy a vadászó gyűjtögetők és a korai földművelők közötti határ nem volt merev. A közösségek technológiát, tárgyformákat és szimbolikus elemeket is cseréltek. Az őzagancs fejdísz így nem csupán különleges tárgy, hanem egy átalakuló korszak élő bizonyítéka Közép Európa őstörténetében.