Már az inkák előtt is különleges szerep jutott a kutyáknak Peruban
Legalább 1200 éves perui meztelen kutya (Peruvian Inca Orchid) természetes múmiáját azonosították a Peru északi partvidékén fekvő Castillo de Huarmey wari kori régészeti lelőhelyén. A csontmaradványok és izotópos vizsgálatok szerint ezek a kutyák szoros kapcsolatban éltek az emberekkel, egyes egyedek pedig különleges bánásmódban részesülhettek.
- A Castillo de Huarmey wari kori lelőhelyén legalább 1200 éves perui meztelen kutya természetes múmiáját azonosították.
- A lelet közvetlen régészeti bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a perui meztelen kutyák már az Inka Birodalom felemelkedése előtt jelen voltak a térségben.
- Az izotópos vizsgálatok szerint a kutyák étrendje részben az emberekéhez hasonlított, az eredmények pedig a szervezett tenyésztés lehetőségét is felvetik.
A Limától mintegy 300 kilométerre északra fekvő Castillo de Huarmey a Wari Birodalom egyik közigazgatási és temetkezési központjaként működött Kr. u. 600 és 1050 között, jóval az Inka Birodalom felemelkedése előtt. A Journal of Anthropological Archaeology folyóiratban megjelent kutatás azért különösen fontos, mert első alkalommal szolgáltat közvetlen régészeti bizonyítékot arra, hogy a kerámiákon gyakran ábrázolt perui meztelen kutyák valóban jelen voltak ezen az északi parti wari lelőhelyen.
A 2010 és 2025 között végzett ásatások során összesen 341 kutyacsontot tártak fel, amelyek legalább 19 különböző egyedhez tartoztak, mellettük pedig egy csaknem teljes, természetes módon mumifikálódott kan maradványai is előkerültek. Három kutya különösen felkeltette a kutatók figyelmét, mivel mindegyikük esetében hiányoztak az első kisőrlőfogak, az egyik mumifikálódott koponyán pedig még a szőrtelen bőr és a fülek is fennmaradtak. A koponyát emellett cinóberrel - egy vörös színű ásványi pigmenttel - is bevonták, amelyet az ókori Peruban gyakran használtak a halottak díszítésére.
A kutyák azonosításában elsősorban a fogazatuk szolgált fontos támpontként: három állat esetében ugyanis hiányoztak az első kisőrlőfogak, ami azért árulkodó, mert a kutyák szőrtelenségét okozó genetikai variáns a fogazat kialakulására is hatással van, ezért az ilyen egyedeknél gyakori, hogy bizonyos kisőrlőfogak eleve ki sem fejlődnek. A jellegzetes foghiány, valamint az egyik múmián megőrződött szőrtelen bőr alapján feltételezhető, hogy a maradványok a perui meztelen kutyákhoz tartozhatnak.
A csaknem teljes egészében fennmaradt kan kormeghatározása további fontos eredményt hozott: a radiokarbonos vizsgálatok kimutatták, hogy az állat legalább 1200 évvel ezelőtt élt, vagyis még a Wari Birodalom időszakában kerülhetett a lelőhelyre, évszázadokkal az Inka Birodalom felemelkedése előtt. A múmia ráadásul a Castillo de Huarmey területéről eddig származó legkorábbi radiokarbonos keltezést adta, ezért nemcsak a perui szőrtelen kutyák múltjáról szolgáltat új adatokat, hanem a régészeti lelőhely használatának időrendjét is segíthet pontosabban meghatározni.
Ez is érdekelhet
A kutyák csontjain és fogain végzett szén-, nitrogén-, oxigén- és stronciumizotópos elemzések alapján az állatok többsége kukoricát is fogyasztott, étrendjük tehát részben követte a helyi emberek táplálkozását. Ezen állatok kölyökkori étrendje különösen hasonlított a gyermekekéhez, felnőttként azonban változatosabban táplálkoztak, ami Weronika Tomczyk és munkatársai szerint akár az állatok szervezett tenyésztésének lehetőségét is felvetheti.
A maradványok ugyanakkor arra utalnak, hogy Castillo de Huarmey lakói nem minden kutyával bántak egyformán, hiszen egyes állatokat szándékosan temettek el emberek mellett, mások csontjai viszont hulladékként kerülhettek a lelőhelyre. A csontok közül csak kevés viselt feldarabolásra vagy húsfeldolgozásra utaló nyomokat, ami arra utal, hogy a kutyák fogyasztása nem lehetett általános Castillo de Huarmey területén.
