Habsburg női uralkodók művészetpártolását kutatja két európai múzeum
A madridi Prado és az amszterdami Rijksmuseum átfogó tudományos együttműködést indított a 16. századi Habsburg női uralkodók művészetpártoló tevékenységének feltérképezésére: a kutatási program a női mecénások, köztük a több évtizeden át kormányzó németalföldi régensek politikai és kulturális hatását vizsgálja. A projekt különös figyelmet fordít arra a jelenségre, ahogyan ezek az asszonyok a képzőművészetet a birodalmi hatalomgyakorlás és a saját arculatépítésük eszközévé tették a kora újkorban.
- A madridi Prado és az amszterdami Rijksmuseum nagyszabású kutatási programot indít a 16. századi Habsburg női régensek művészeti hatásának feltérképezésére.
- A 2027-ben induló projekt elsősorban Ausztriai Margit, Habsburg Mária és Pármai Margit németalföldi kormányzók mecénási tevékenységére és politikai reprezentációjára fókuszál.
- A nemzetközi tudományos együttműködés eredményeit egy 2029-re tervezett amszterdami időszaki kiállításon mutatják be a nagyközönségnek.
A két meghatározó európai közgyűjtemény partnersége a női művészetpártolás fogalmát állítja a középpontba. A kutatás egy 2027 szeptemberében induló ösztöndíjprogrammal veszi kezdetét, amelynek keretében a szakemberek teljes hozzáférést kapnak a Prado és a Rijksmuseum archívumaihoz.
A munkát egy 2029-re tervezett amszterdami kiállításon összegzik. Marion Anker, a Rijksmuseum projektjének társelnöke kiemelte, a spanyol és holland történelem szorosan összefonódik a Habsburg Birodalom korszakával, amely a hatalommal rendelkező nők hosszú sorát adta Európának.
V. Károly császár, majd fia, II. Fülöp király kénytelen volt megbízható képviselőkre bízni a távolabbi tartományok, így Németalföld irányítását. Erre a feladatra gyakran a dinasztia női tagjait választották. Németalföldön három jelentős női régens követte egymást: Ausztriai Margit, V. Károly nagynénje, majd Habsburg Mária, II. Lajos magyar király özvegye, végül pedig Pármai Margit, a császár törvénytelen lánya. A három asszony együttesen csaknem hatvan évig irányította a feszültségekkel terhelt régiót, eközben pedig a korabeli művészeti élet legfontosabb megrendelőivé váltak.
A Prado kutatási programjának tudományos igazgatója, Noelia Garcia Pérez rámutatott Habsburg Mária egykori magyar királyné, későbbi németalföldi kormányzó kiemelkedő szerepére. Amikor Mária 1558-ban elhunyt, François Richardot teológus nyilvánosan méltatta kormányzati képességeit. A korszak ellentmondásosságát jelzi, hogy ekkor jelent meg a skót John Knox teológus pamfletje, amely a nők uralmát a természettel és a Szentírással ellentétesnek minősítette. Habsburg Mária a támadások ellenére a képzőművészetet tudatosan a birodalmi tekintély és a politikai üzenetek közvetítésére használta.
Ez is érdekelhet
A projekt kiemelten foglalkozik Tiziano alkotásaival, aki a Habsburg-udvar hivatalos festőjeként dolgozott. Habsburg Mária gyűjteményébe tartozott a mester 1548-ban készült, V. Károlyt a mühlbergi csata után ábrázoló lovas portréja. Szintén a kormányzó rendelte meg Tizianótól az 1548 és 1549 között festett, az alvilágban bűnhődő alakokat ábrázoló fúriák sorozatát a binche-i palotája számára. Garcia Pérez szerint merész lépés volt kínokat kiálló férfitestek ábrázolásával figyelmeztetni a palota látogatóit a birodalmi tekintély megkérdőjelezésének súlyos következményeire.
A két intézmény közös vizsgálata arra is kiterjed, hogyan konszolidálták hatalmukat az asszonyok a saját vizuális megjelenítésük kontrollálásával. Míg a férfi uralkodók a katonai erőt sugárzó ábrázolásokat preferálták, a női régensek más taktikákat alkalmaztak. Marion Anker szerint a státusz és a függetlenség kifejezésének egyik jellegzetes módja volt az özvegyi főkötőben készült portrék megrendelése. A Habsburg nők mecénási stratégiái a most induló kutatásnak köszönhetően pontosabban értelmezhetők lesznek a történettudomány számára.
