Máig nem tudni miért tűnt el az ólomfeldolgozás Katalóniából
Az Ibériai-félsziget legkorábbi, mintegy négyezer éves ólomolvasztásának tárgyi bizonyítékait azonosította egy friss régészeti kutatás a katalóniai Minferri lelőhelyén. A felfedezés példát szolgáltat egy magasan fejlett, ám később rejtélyes módon elfeledett technológiai innovációra.
- A katalóniai Minferri lelőhelyen megtalálták az Ibériai-félsziget történetének legkorábbi, négyezer éves ólomolvasztásra utaló salakmaradványait.
- A leletek bizonyítják, hogy a bronzkori közösségek tudatosan alkalmazták a Franciaország déli részéről származó, magasan fejlett kohászati eljárásokat.
- A helyi ólomfeldolgozás néhány évszázad után teljesen eltűnt a régióból, és a fém alkalmazása csak a föníciaiak megérkezésével tért vissza.
A Lleida tartományban fekvő bronzkori településen a kutatók három, tíz és huszonnégy gramm közötti kohászati salakdarabot elemeztek. Az elektronmikroszkópos és röntgenfluoreszcens vizsgálatok kimutatták, hogy a gabonatároló vermekből előkerült rögök ólomban, kénben és vasban rendkívül gazdagok. Egy közvetlenül mellettük talált elszenesedett búzaszem radiokarbonos kormeghatározása alapján az anyag a Krisztus előtti 1885 és 1692 közötti időszakból származik. A szerkezeti textúrák egyértelműen bizonyítják a korabeli kézművesek technológiai felkészültségét az ólom kinyerésére.
A helyi fémöntők egyszerű, faszénnel fedett nyitott tégelyeket és gödörkemencéket használtak, amelyekben legalább ezer egyszáz Celsius-fokos hőmérsékletet állítottak elő. A folyamat során nem tiszta ólmot, hanem zöld és kékes színű polimetallikus ásványokat dolgoztak fel. Bár a település már korábban is ismert volt az Ibériai-félsziget legkorábbi bronzelőállítási helyszíneként, az új elemzések rávilágítottak a helyiek kiemelkedő szakértelmére.
A közösség tudatosan szétválasztotta a réz, illetve az ólom kinyerésére szánt ásványi nyersanyagokat. Az ólomolvasztás során keletkezett salak ugyanis sosem keveredett a rézsalakkal.
Ez is érdekelhet
A kutatók megállapítása szerint az eljárás nagy valószínűséggel a Pireneusokon túlról, Dél-Franciaország területéről érkezett, ahol ezt a kőrézkor óta sikeresen alkalmazták. A hegyvidéken átívelő kulturális kapcsolatrendszernek köszönhetően a technológia eljutott a katalán régióba is. Ezt egy közeli barlangban korábban felfedezett, a félsziget legrégebbi ólomtárgyának számító gyöngyszem is alátámasztja. A most azonosított minferri salakmaradványok jelentik azonban az első közvetlen bizonyítékot arra, hogy az ólmot nemcsak késztermékként importálták, hanem helyben olvasztották meg.
A folyamat legkülönlegesebb aspektusa a technológia későbbi sorsa. Míg a Pireneusok északi oldalán az ólomfeldolgozás hagyománya mindvégig fennmaradt, a félsziget északkeleti részén a második évezred közepére teljesen eltűnt. A régészeti leletanyagban évszázadokon át nem találni újabb ólomtárgyakat, egészen az első évezredben érkező föníciaiak megjelenéséig, akik már ezüst kinyerése céljából alkalmazták a fémet. A szakemberek ezt egy ritka innováció-elutasítási esetként értékelik, amelynek társadalmi és kulturális okai egyelőre megoldandó feladatok maradtak a tudomány számára.
