„Magyar technikával, magyar mesterekkel” – iparágakat lendített fel az Országház építése

A magyar rendi törvényhozás több száz évig Pozsonyban ülésezett, Budán csak 1790-ben, 1792-ben és 1807-ben tartottak országgyűlést a mai Országház utcában, a volt klarissza kolostor egyik szárnyában. Az első népképviseleti parlament 1848-ban már Pesten, a Vigadó nagytermében ült össze. A Ház a kiegyezés után a Sándor (ma Bródy Sándor) utcában, a mai Olasz Intézetben tanácskozott - a palotát 1865-66-ban tíz hónap alatt építették át ideiglenes országháznak Ybl Miklós tervei alapján.

„Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak a főváros ötödik kerületében levő Tömő téren építését” az 1880. évi LVIII. törvénycikk rendelte el. A beépítetlen, gödrös helyet száz évvel korábban még szeméttelepnek használták, feltöltését csak a 19. század közepén kezdték el, innen az elnevezés. (Mai nevét a tér 1927-ben kapta, amikor a felavatták ott Kossuth Lajos emlékművét.) Az 1882-ben kiírt tervpályázatra 20 pályamű érkezett be, ezek közül Steindl Imre terveit valósították meg. Az eklektikus-neogótikus stílusú parlament Magyarország legnagyobb épülete, méreteire jellemző, hogy belsejében mintegy ötven lakóház férne el. Az Országgyűlés az 1884. évi XIX. törvénycikkben hagyta jóvá az építési terveket, a jogszabály azt is előírta, hogy a munkát „lehetőleg” tíz év alatt fejezzék be.

A munkálatokat az Építészeti Tanács égisze alatt különbizottság felügyelte, az építkezést Steindl vezette. Az első kapavágást 1885. október 12-én tették meg, de ezután rögtön szünetet kellett tartani, hogy a vízvezetékeket, kutakat más helyre telepítsék. A munkák során mintegy 176 ezer köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, félmilliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. A kor leghatalmasabb beruházásának jelszava „magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel” volt, ami egész iparágakat lendített fel. Persze a törvényben rögzített tíz év kevésnek bizonyult, az 1896-os millenniumi ünnepségekre az épület csak kívülről készült el, a munkálatok teljesen csak 1904-ben fejeződtek be.

A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelkedő, 18 ezer négyzetméteres épület alapteste egyetlen, 2-5 méter vastag betonlemez, amely a dunai kavicsba vert vörösfenyő cölöpökön nyugszik. A munkálatok során a költségek a tervezett duplájára nőttek, 9 millió forint (18 és fél millió korona) helyett a végső számlán 38 millió aranykorona szerepelt. A további költségnövekedés elkerülése érdekében készült a kőburkolat az olcsóbb, puha sóskúti mészkőből, amit azonban a városi levegő gyorsan tönkretett. A kőcsere 1925 óta folyamatosan zajlott, és csak öt éve, 2010-re készült el a teljes rekonstrukció, amelynek során megoldották a rossz minőségű kövek okozta problémát.

Az Országház alaprajza szimmetrikus elrendezésű, főbb terei keresztformát alkotnak és metszéspontjukban magasodik a kupola. Az épület négy szintre oszlik, kívül 88, belül 152 szobor díszíti, a belső díszítésekre 40 kg aranyfüstöt használtak fel. Az épületen belül 27 kapu, 29 lépcsőház, 10 belső világítóudvar, 13 lift és több száz iroda található. A helyiségeket végtelennek tűnő folyosórendszer köti össze, a Házban futó vörös színű szőnyeg közel 3 kilométer hosszú. Itt valósult meg az országban az első távfűtés, világszínvonalú volt a szellőzés és a világítás megoldása is.

Esztétikailag a Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth térről nyílik. Az elrendezés a kétkamarás parlament funkcióihoz alkalmazkodik, az alsó- és a felsőház önálló két szárnyának összekötő kapcsa a hatalmas kupolacsarnok. A két ülésterem méretében és kialakításában teljesen megegyezik egymással, ezzel utalva a népképviseleti alsóház és a történelmi felsőház egyenrangúságára. Közöttük emelkedik a kupola, ami a törvényhozás egységét jeleníti meg és a két ház együttes üléseinek helyszínéül is szolgált. A Kossuth téri főhomlokzat kiugró középrésze a delegációs termet és a barokk díszlépcsőházat foglalja magába, ennek freskóit Lotz Károly festette, a főkapu bronz oroszlánjait Markup Béla tervezte.

Az Országházban 1894. május 5-én tartották a bokrétaünnepet, a félkész épületben 1896. június 8-án, a millennium idején gyűltek először össze a honatyák. (Ülésről még nem lehetett szó, mivel székek nem voltak a teremben, csak a hercegek és hercegnők számára.) Az első országgyűlést 1902. október 8-án tartották az épületben, a munkálatok teljesen 1904-ben értek véget. Az épület Budapest egyik jelképe, a korona áthelyezése, 2000 óta évente közel egymillió látogató tekinti meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
• A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
• A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
• Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
• Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
• Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
• Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
• George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
• A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából