3D-ben rekonstruáltak egy ókori római víztározót Spanyolországban

A dél-spanyolországi Cádiz tartományban, Arcos de la Frontera közelében fekvő, Nagy Ciszterna (Gran Cisterna) néven ismert építmény a Krisztus utáni 1. században épült. A kutatók földi lézerszkennelés és fotogrammetria - több száz fényképből építkező térbeli modellezés - együttes alkalmazásával alkották meg a műemlék digitális mását. A helyszíni felmérés során 513 nagyfelbontású felvételt és 11 lézerszkennelést végeztek.

Az elkészült modell alapján a mintegy öt méter mély és 437 négyzetméter alapterületű építmény maximális kapacitása elérte a 2180 köbmétert, azaz a 2,18 millió litert. A felmérés rámutatott az építmény szokatlan formájára is: a lekerekített sarkok és az egyenetlen falak azt jelzik, hogy a római építőmesterek nem egy merev, szabványos tervet erőltettek a tájra, hanem az óriási medencét a természetes domborzati adottságokhoz igazították.

A kutatók a ciszternában az évszázadok során felhalmozódott üledéket is megvizsgálták. A 3D-s modell és a korábbi ásatások adatai alapján a medencében mintegy 820 köbméternyi, helyenként két méter vastag lerakódás található, amely az eredeti térfogat 37,5 százalékát foglalja el. A kutatás azonban nem korlátozódott kizárólag a főtározóra: a szakemberek modellezték a közeli, alacsonyabban fekvő ülepítő medencéket, valamint az ezek alatt elhelyezkedő monumentális kutat is.

Bár a felszínen már nem láthatók az ezeket egykor összekötő csatornák, a létesítmények elhelyezkedése, magassága és az arányos kapacitáskülönbségek egy összehangolt, gravitációs elven működő vízellátó hálózatra utalnak. A rendszer a vizet a magaslati pontról a 95 köbméteres ülepítőkön keresztül tisztította meg a hordaléktól, mielőtt a 443 köbméteres tárolókapacitású elosztó kúthoz vezette volna.

A Sierra Aznar-i lelőhely a Római Birodalom vízgazdálkodási logisztikájának kiemelkedő és egyben az egyik legnagyobb regionális példája. A rómaiak az Ibériai-félszigeten (Hispania provinciáiban) a bányászat, a mezőgazdaság és a gyors urbanizáció fenntartása érdekében kiterjedt hidrológiai infrastruktúrát építettek ki. A nagy mennyiségű csapadékvíz vagy karsztvíz tárolása a mediterrán éghajlat aszályos nyári időszakaiban létfontosságú volt a helyi gazdaság és a lakosság túlélése szempontjából.

A roncsolásmentes, modern technológiák alkalmazásával készült felmérés most megerősítette, hogy az ókori mérnöki teljesítmények komplexitása és a hidraulikus rendszerek működési elve az eredeti maradványok fizikai bolygatása nélkül is tudományosan rekonstruálható.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban