Lambert Simnel, aki megtévesztette Angliát

1487 tavaszán Anglia még a rózsák háborújának utórezgéseitől zengett. Ekkor tűnt fel Lambert Simnel, a kamaszfiú, aki egy pap állítása szerint a yorki trónörökös volt. A Tudor-ellenes lázadás rövid életű volt, ám a történet meglepő fordulatot vett: a „VI. Eduárdként” megkoronázott hamis királyt VII. Henrik nem végeztette ki, hanem szolgálatába fogadta.

A York-ház árnyékában – a hamis király születése

1485-ben a bosworthi csatában VII. Henrik legyőzte III. Richárdot, és ezzel véget ért a rózsák háborúja – legalábbis papíron. A York-ház hívei azonban nem törődtek bele vereségükbe. A trónra olyan jelöltet kerestek, aki a yorki vérvonalhoz tartozik, és kihívhatja az új Tudor-uralkodót.

Ebben a helyzetben tűnt fel Lambert Simnel, egy szegény származású fiú, akit tanítója, Richard Symonds pap Warwick grófjának, Eduárd Plantagenetnek adott ki. Az igazi Eduárd ekkor a londoni Towerben raboskodott, de a hírek zavarosak voltak – így sokan elhitték, hogy megszökött.

A koronázás Dublinban – „VI. Eduárd” felemelkedése

Symonds Írországba vitte Simnelt, ahol az angol uralommal szemben ellenséges ír nemesek lelkesen támogatták a tervet. 1487. május 24-én Dublinban, a Szentháromság-székesegyházban a fiút „VI. Eduárd” néven királlyá koronázták. A mozgalmat Burgundiai Margit, IV. Eduárd nővére is támogatta pénzzel és német zsoldosokkal, a katonai vezetést pedig John de la Pole, Lincoln grófja vállalta – ő maga is királyi vérből származott. A felkelő sereg mintegy nyolcezer fővel hajózott Angliába, hogy megdöntse a Tudor-hatalmat.

A két hadsereg 1487. június 16-án találkozott Stoke Fieldnél. A lázadók elszántak voltak, de tapasztalatlanok. A királyi sereg túlereje döntött: Lincoln grófja elesett, a felkelő sereg megsemmisült, és ezzel véget ért a rózsák háborújának utolsó nagy yorki felvonása. Lambert Simnelt elfogták, és mindenki arra számított, hogy kivégzik. A Tudor-király azonban mást gondolt.

A király kegyelme – a trónbitorló a konyhában

VII. Henrik felismerte, hogy a fiút csupán eszközként használták fel. Kegyelmet adott neki, és az udvarba vitette, ahol a királyi konyhán inasként dolgozott. Később, a források szerint, a solymászmester szolgálatába került, és csendes, tisztes életet élt. A „VI. Eduárd” néven megkoronázott fiúból így lett a Tudor-udvar szelíd szolgálója – a történelem egyik legkülönösebb sorsfordulata.

Lambert Simnel esete tökéletes példája annak, hogyan kovácsoltak politikai tőkét a zavaros hírekből. VII. Henrik az irgalom képét mutathatta: nem bosszúval, hanem nagylelkűséggel erősítette hatalmát. Simnel neve máig megmaradt a történelemben, mint a „megkoronázott inas”, aki egyszerre volt király, trónbitorló és királyi szolga.