Kutyapiszkot rejtenek a Hadrianus-fal réseibe a turisták

A felelőtlen kutyatartók egyre gyakrabban használják a kutyapiszok elrejtésére a majdnem kétezer éves római kori Hadrianus-fal réseit – figyelmeztetett a Northumberlandi Nemzeti Park vezetősége. A BBC által közzétett beszámoló rávilágít arra az egyre súlyosabb problémára, amelyet a modern kori vandalizmus és a nemtörődömség okoz az UNESCO világörökségi listáján is szereplő, egyedülálló brit műemléken.

Margaret Anderson, a Northumberlandi Nemzeti Park vezető erdésze a sajtónak nyilatkozva megdöbbenésének és frusztrációjának adott hangot az esetek miatt. A parkőrök tapasztalatai szerint a kutyasétáltatók rendszeresen műanyag zacskókba csomagolják a kutyapiszkot, majd – a hulladékgyűjtők hiányára hivatkozva – egyszerűen beékelik azokat a római fal eredeti kövei közé.

A park vezetősége felhívta a látogatók figyelmét: az infrastrukturális hiányosságok nem hatalmazzák fel a turistákat arra, hogy egy felbecsülhetetlen értékű régészeti lelőhelyet és UNESCO világörökségi helyszínt szemetesként használják. A hatóságok arra kérik a kutyatartókat, hogy a hulladékot a megfelelő szigetelésű hordozóeszközökben vigyék magukkal, amíg legális lerakóhelyet nem találnak.

A brit kulturális és örökségvédelmi hatóságok (Historic England) jelentései szerint a Hadrianus-fal állagmegóvása az elmúlt években folyamatos kihívásokba ütközik, és a kutyapiszok okozta környezeti és esztétikai károkozás csupán egy a műemléket érintő veszélyek közül. A közelmúltban a híres Sycamore Gap (a fal mellett álló, ikonikus juharfa) illegális kivágásakor a dőlő fa okozott repedéseket az ókori falazatban.

Szintén visszatérő problémát jelentenek az úgynevezett „éjszakai héják”, a fémkeresővel illegálisan kutató kincsvadászok, akik például 2018-ban ötven lyukat ástak a Brunton Turret (a 20. római légió által épített őrtorony) jól megőrzött szakaszán, visszafordíthatatlan károkat okozva a stratigráfiában és a régészeti rétegekben.

A birodalom északi határa

A Hadrianus-fal (Vallum Aelium) a Római Birodalom egykori legészakibb, a mai Anglia és Skócia határvidékén húzódó megerősített limes-szakasza. Építését Publius Aelius Hadrianus császár rendelte el Kr. u. 122-es britanniai látogatása során. A mintegy 117 kilométer hosszú, a Solway-öböltől a Tyne folyó torkolatáig húzódó, kőből és tőzegből emelt komplex védelmi rendszert a római légiósok mindössze hat év alatt építették fel.

A fal elsődleges funkciója nem csupán az északi, a rómaiak által piktnek nevezett, meghódítatlan kelta törzsek betöréseinek megakadályozása volt. Kiemelt szerepet játszott a határ menti kereskedelem ellenőrzésében, a vámok beszedésében, és a római katonai és adminisztratív erő vizuális demonstrációjában.

A mérnöki precizitással, egymástól szabályos távolságra elhelyezett erődökkel és őrtornyokkal tagolt falrendszer az ókori katonai építészet egyik legmonumentálisabb európai emléke, amely 1987 óta élvez UNESCO világörökségi védelmet.