Középkori kőkeresztekre bukkantak egy viking kori kőbányában
Egy viking kori malomkőbányát vizsgáltak a régészek Nyugat-Norvégiában, amikor egészen váratlan leletre bukkantak: a kőfaragók évszázados hulladékhalma alól hét középkori kőkereszt töredékei kerültek elő, amelyek nemcsak a korabeli mesterek munkájáról, hanem Norvégia kereszténnyé válásának időszakáról is új információkkal szolgálnak.
- A régészek hét középkori kőkereszt töredékeit tárták fel egy nyugat-norvégiai viking kori malomkőbányában, amely új ismereteket nyújt Norvégia kereszténnyé válásáról.
- A feltárás során először sikerült azonosítani azt a bányát és műhelyt, ahol a hyllestadi kőkereszteket kifaragták.
- A kutatók szerint a keresztek a 11. századtól egyedi, esetenként királyi megrendelésre készülhettek.
A felfedezés a nyugat-norvégiai Hyllestad közelében történt, ami a viking kortól egészen a 20. századig Skandinávia egyik legfontosabb malomkő-előállító központja volt. A 2008-as feltárás célja eredetileg az itteni bányászat működésének pontos datálása volt, a kutatás azonban váratlan fordulatot vett, amikor középkori kőkeresztek kerültek elő a föld alól.
A kutatók először egy, majd egymás után további hat töredéket azonosítottak. A legnagyobb darabra Irene Baug régész bukkant rá véletlenül, amikor az ebédszünet előtt a feltárási terület szélén szinte belebotlott a földből alig kiemelkedő kőtömbbe.
A leletek között kisebb, valószínűleg temetők számára készült keresztek és jóval nagyobb, monumentális emlékek töredékei is megtalálhatók. A legnagyobb fennmaradt darab 1,2 méter hosszú, a kutatók becslése szerint azonban fénykorában két-három méter magas is lehetett.
A szakemberek korábban is tudtak arról, hogy Hyllestadban kőkereszteket készítettek, ám most először sikerült azonosítani azt a bányát és műhelyterületet, ahol ezeket kifaragták. A régészek szerint a malomkövekkel ellentétben, amelyeket nagy mennyiségben gyártottak és Észak-Európa-szerte értékesítettek, a kőkeresztek egyedi megrendelésre készülhettek, sőt egyes darabokat akár királyi megbízásra is faraghattak. A termelés feltehetően a 11. században kezdődött, és a középkor végéig tartott.
A szabadon álló kőkeresztek Nyugat-Norvégia jellegzetes emlékei közé tartoznak. Különösen a történelmi Gulating régióban van nagy hagyományuk, ahol egykor mintegy hatvan ilyen emlékmű állhatott. A kutatók úgy vélik, hogy a keresztek jelentős részét a 10–11. században, a pogány hitvilágról a kereszténységre való áttérés időszakában emelték a keresztény hit nyilvános kifejezésére. A ma ismert norvégiai kőkeresztek csaknem fele feltehetően Hyllestad műhelyeiből került ki.
A feltárás a kutatás eredeti célját is teljesítette: a területen előkerült faszéndarabok radiokarbonos vizsgálata alapján a bánya a 11. és 13. század között biztosan működött, a hulladékréteg alatt pedig egy még korábbi fejtés nyomait is azonosították. A sziklafelszínen fennmaradt vésőnyomok arra utalnak, hogy a kőkitermelés a korábban feltételezettnél is régebben kezdődhetett.
Irene Baug szerint a hyllestadi kőkeresztek kulturális kapcsolatokra is utalhatnak. Bár egyes kutatók a német területek hatását hangsúlyozzák, ő valószínűbbnek tartja, hogy a norvég mestereket Írország és a Brit-szigetek monumentális kőkeresztjei inspirálták. A kutató jelenleg egy új tanulmányon dolgozik, amely a nyugat-norvégiai középkori kőkeresztek történetét vizsgálja, és további részletekkel szolgálhat a térség vallási és ipartörténeti fejlődéséről.
