Koponyaműtétet végezhettek az ókori Baktriában

Négyezer évvel ezelőtt elvégzett, egyedülálló koponyaműtét nyomait fedezték fel egy ötéves gyermek csontvázán az üzbegisztáni Dzsarkutan lelőhelyén - számolt be róla a Salentói Egyetem, a Termezi Állami Egyetem és a Szamarkandi Régészeti Intézet közös kutatócsoportja. A felfedezés az ázsiai kontinensen az első ismert neurosebészeti beavatkozást dokumentálja ebből az időszakból, ami alapjaiban írja újra az ókori Baktria és a bronzkori Oxus-civilizáció orvosi és rituális gyakorlatairól alkotott eddigi tudományos képet.

Az Enrico Ascalone, a Salentói Egyetem professzora, Aliser Sajdullajev, a Termezi Állami Egyetem oktatója, valamint Komil Rahimov, a Szamarkandi Régészeti Intézet kutatója által vezetett nemzetközi régészeti misszió egy ókori temetkezési helyszínt tárt fel Dzsarkutanban, Észak-Baktria egykori jelentős központjában. A sírban két, egymás mellé temetett gyermek földi maradványait találták meg, akik a vizsgálatok alapján három-, illetve ötévesek lehettek.

A szakemberek megállapították, hogy az idősebb gyermek koponyáján egyértelműen azonosíthatók egy célzott sebészeti beavatkozás, egy úgynevezett trepanáció (koponyalékelés) nyomai. A 2024-ben indult, negyvenfős kutatócsoportot mozgósító projekt során kiterjedt interdiszciplináris módszereket – köztük archeobotanikai, archeozoológiai, fizikai antropológiai, valamint paleogenetikai és archeometriai elemzéseket – alkalmaztak a leletek és a korabeli életmód pontosabb megismerése érdekében.

A feltárt lelet mérföldkőnek számít az egyetemes orvostörténetben, mivel korábban nem volt ismert ehhez fogható, az időszámításunk előtti 3. évezred végére vagy a 2. évezred elejére datálható sebészeti eljárás Közép-Ázsiában. A felfedezés teljesen új kontextusba helyezi az úgynevezett Oxus-civilizáció (más néven Baktria-Margiana Régészeti Komplexum, röviden BMAC) társadalmi és tudományos fejlettségét.

Enrico Ascalone professzor összegzése szerint az ásatás adatai azt bizonyítják, hogy az ázsiai régió szívében már négy évezreddel ezelőtt is rendelkeztek olyan fokú anatómiai és sebészeti ismeretekkel, amelyekkel megkíséreltek gyógyító célú koponyamegnyitást végrehajtani egy betegen – ez egy olyan beavatkozás, amely a legutóbbi időkig elképzelhetetlennek tűnt az adott térségben és korszakban.

A bronzkori Baktria és a tágabb értelemben vett Oxus-civilizáció Kr. e. 2500 és 1500 között élte virágkorát, befolyása pedig kiterjedt a mai Üzbegisztán, Türkmenisztán és Észak-Afganisztán területére, kulturális, illetve kereskedelmi kapcsolatai pedig egészen a Perzsa-öbölig és Kelet-Iránig értek. A mostani ásatások helyszíne, Dzsarkutan ennek a magasan fejlett kultúrának volt az egyik legjelentősebb városi központja, amelyet jól szervezett településszerkezet, monumentális építészet és kiemelkedő minőségű kerámiaművesség jellemzett.

Az újonnan feltárt, meglepő komplexitású orvosi eljárás rávilágít arra, hogy a BMAC-kultúra társadalma nemcsak az urbanizációban és a kézműiparban ért el figyelemre méltó eredményeket, hanem a korabeli gyógyító eljárások terén is olyan tudás birtokában volt, amely messze meghaladja a korszakról eddig feltételezett civilizációs szintet.