Közép-ázsiai leletek írhatják át az emberiség európai betelepülésének történetét

(Forrás: A szerzők jóvoltából)

A mikrolit nyílhegyek nyomai Közép Ázsiában

Új tanulmány szerint retusálatlan, háromszög alakú mikrolit nyílhegyeket azonosítottak az üzbegisztáni Obi-Rakhmat lelőhely legkorábbi, mintegy 80 ezer éves rétegeiben. A kutatók a kőeszközökön megfigyelhető becsapódási nyomok alapján állapították meg, hogy ezek a parányi hegyek lőfegyverek lövedékei lehettek.

Méretük megegyezik azokkal a kis nyílhegyekkel, amelyeket a franciaországi Rhône-völgy Mandrin lelőhelyén találtak. A két leletegyüttes között mintegy 25 ezer év különbség van, mégis feltűnő technológiai hasonlóság figyelhető meg. Az új eredmények ezért alapjaiban módosíthatják a Homo sapiens európai terjeszkedésének eddigi rekonstrukcióit.

Az európai őstörténet régi modelljei

Az emberi őstörténet kronológiai és kulturális modelljeit a 19. század második felében főként nyugat-európai kutatók dolgozták ki. Ezek az értelmezések gyakran lineáris és erősen eurocentrikus szemléletet tükröztek. A korai elméletek szerint a neandervölgyieket a cro-magnoni emberek követték, akik az európai modern ember első képviselőinek számítottak.

Csak jóval később vált általánosan elfogadottá a Homo sapiens afrikai eredete. A kutatások azt is kimutatták, hogy a felső paleolitikum jellegzetes technológiai és társadalmi újításai – például a szimbolikus tárgykultúra, a távolsági kapcsolathálózatok és a fejlett kő- és csonteszközök – sokkal összetettebb fejlődési folyamat eredményei voltak.

A Homo sapiens ausztráliai jelenlétének legkorábbi bizonyítékai körülbelül 65 ezer évesek. Ez legalább tízezer évvel korábbi, mint a legkorábbi európai leletek. Az viszont továbbra is vitatott kérdés, hogy őseink pontosan hogyan jutottak el Nyugat-Eurázsiába több mint 45 ezer évvel ezelőtt.

A mikrolit nyílhegy és a közép ázsiai útvonal

A kutatók ezért egyre nagyobb figyelmet fordítanak Közép-Ázsiára. A régió az éghajlati viszonyoktól függően hol átjáróként, hol menedékként működött Kelet és Nyugat között.

Az Obi-Rakhmat sziklamenedéket 1962-ben fedezték fel Üzbegisztánban. A lelőhely a Tien-san hegység Talaszszkij Alatau vonulatának délnyugati peremén fekszik, mintegy 1250 méteres magasságban. A több mint tíz méter vastag rétegsorban talált kőeszközök körülbelül 80 és 40 ezer év közé datálhatók.

A leletanyag különösen egységes. Nagy pengék, hegyek és apró pattintott eszközök kerültek elő. Ezt az ipart korábban a kezdeti felső paleolitikumhoz sorolták, de több jel arra utal, hogy gyökerei a levantei középső paleolitikumhoz kapcsolódnak.

A lelőhely egyik rétegéből egy mintegy 70 ezer éves gyermekkoponya töredékei is előkerültek. A csontok egyszerre mutatnak neandervölgyi és anatómiailag modern emberi jegyeket, ami genetikai keveredésre utalhat.

Hogyan azonosították a mikrolit nyílhegyeket

A kutatócsoport a legkorábbi rétegek kőtörmelékében apró, retusálatlan háromszög alakú mikrolit nyílhegyeket azonosított. A tárgyakat makroszkópos és mikroszkópos becsapódási nyomok alapján különítették el. Ezeket kísérleti régészeti adatokkal vetették össze.

A hegyek kevesebb mint két centiméter szélesek, tömegük mindössze néhány gramm. Ilyen méret mellett nem lehetett őket nehéz lándzsákra vagy gerelyekre erősíteni. A vágóél szélessége viszont pontosan megfelel azoknak a nyílvesszőknek az átmérőjének, amelyeket kis húzóerejű íjaknál dokumentáltak etnográfiai példákban.

A dobófegyverek rendszerként működnek. Az egyes alkatrészek – a nyél, a hegy és a hajító eszköz – nem cserélhetők fel tetszőlegesen. A lándzsák robusztus hegyeket igényelnek, mert a becsapódás erejét főként a tömeg biztosítja. A könnyű lövedékek esetében viszont a sebesség a döntő tényező. Ez csak mechanikus gyorsítással érhető el, például íj segítségével.

Ezért a nyílhegyeket és a lándzsahegyeket teljesen eltérő kritériumok szerint készítik. A mikrolit nyílhegyek jellemzői így közvetlenül utalnak a fegyver típusára.

Miért különlegesek az obi rakhmati mikrolit nyílhegyek

A lelőhelyen nem volt hiány jó minőségű nyersanyagból. A régészek nagy pengéket és robusztus hegyeket is találtak. Ezek a darabok 15–20-szor nehezebbek és három-négyszer vastagabbak voltak a mikrolitoknál. Használati nyomaik alapján lándzsahegyként vagy gerelyhegyként működhettek.

A két eszköztípus egyidejű jelenléte fontos antropológiai jelzés. A kutatások szerint különböző típusú lövedékhegyek és mikrolit betétek együttese eddig elsősorban Homo sapiens lelőhelyeken fordult elő.

A legkorábbi példák Dél-Afrikából ismertek, több mint 77 ezer éves rétegekből. Ilyen eszközöket találtak a Sibudu-barlang későbbi rétegeiben is. A neandervölgyi lelőhelyeken viszont ritkák az ilyen típusú lövedékhegyek, és általában jóval nagyobbak. Ez a különbség a vadászfegyverek tervezésében és használatában jelentős kulturális eltérésekre utal.

A mikrolit nyílhegy útja a Rhône völgyéig

Az obi rakhmati mikrolit nyílhegyeknek az eurázsiai középső paleolitikumban alig akad párhuzama. Az egyetlen igazán közeli analógia a franciaországi Mandrin lelőhelyről ismert.

Itt egy mintegy 54 ezer éves rétegben találtak azonos típusú mikrolit nyílhegyeket. Ugyanebből a rétegből egy Homo sapiens tejfoga is előkerült. A mikrolitok hasonlósága feltűnő. A két lelőhely között több mint 6000 kilométer távolság és 25 ezer év különbség van, mégis szinte azonos technológiáról beszélhetünk.

A genetikai kutatások egy másik érdekes összefüggést is felvetnek. Egyes paleogenetikai vizsgálatok szerint a Perzsa-fennsík térsége fontos népesedési központ lehetett a nem afrikai emberi populációk korai történetében. Ez a régió ideális menedéket nyújthatott a populációk növekedéséhez és az új technológiák kialakulásához.

Új kép rajzolódik ki az emberi terjeszkedésről

Az obi rakhmati és a mandrini mikrolit nyílhegyek két időbeli és földrajzi mérföldkövet jelölhetnek ugyanabban a terjedési folyamatban. Ez a folyamat a Homo sapiens egyik kulcsfontosságú technológiai újításának elterjedésével járhatott együtt.

A mikrolit nyílhegyek aprók és gyakran töredékesek. Ezért sokáig elkerülték a kutatók figyelmét. Most, hogy azonosításuk módszertana tisztázódott, valószínű, hogy a jövőben több hasonló lelet kerül elő Közép-Ázsia és a Földközi-tenger nyugati része közötti régióból.

A felfedezés megerősíti azt az elképzelést is, hogy a modern emberek már jóval az európai felső paleolitikum előtt jelen lehettek Eurázsia belső területein. Ez a kép eltér attól a korábbi modelltől, amely szerint a Homo sapiens körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt közvetlenül Afrikából érkezett Európába.

Az új adatok inkább arra utalnak, hogy őseink hosszabb ideig éltek és fejlődtek az eurázsiai kontinens belsejében, mielőtt újabb területek felé indultak volna. A mikrolit nyílhegyek ezért nemcsak egy technológiai újítást jeleznek, hanem az emberi terjeszkedés történetének egyik eddig rejtett fejezetét is.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

pápaság

• Szent Ágoston városába látogatott XIV. Leó pápa
• Papnők rejtett koporsói kerültek elő Luxorban
• Pápai átok Trasmoz felett
• A klerikus, aki „meghackelte” az időt – a Gergely-naptár forradalma
• A leleplezett legenda – a női pápa mítosza
• Törvényszerű, hogy a pápa szülővárosa zarándokhellyé váljon?
• Titkos pápai palotára bukkantak Rómában
• Miért játszhatna a pápa Wimbledonban?
• XXIII. János pápa romlatlan teste