Római katonai táborok igazolják a germániai császári hadjáratokat
Új régészeti leletek, köztük több római katonai tábor maradványai igazolják a harmadik századi császárok mélyen a mai Németország területére vezető hadjáratainak hitelességét. Ahogy arról a Die Welt beszámolt, a Szász-Anhalt tartományban azonosított erődítmények megcáfolják azt a korábbi tudományos nézetet, miszerint az ókori szerzők germániai győzelmekről szóló beszámolói csupán kincstári propagandát szolgáltak.
- Szász-Anhalt tartományban négy római katonai tábor maradványait tárták fel a német műemlékvédelmi hivatal régészei.
- A Deersheim mellett felfedezett húszhektáros erődítményben tábori kemencéket, luxuskerámiákat és fejlett védműveket azonosítottak a kutatók.
- A leletek bizonyítják a harmadik századi római inváziók, köztük Maximinus Thrax császár germániai expedíciójának történelmi hitelességét.
A Szász-Anhalt Tartományi Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatal szakemberei légifotók és terepbejárások alapján négy római katonai tábor nyomait azonosították az Elba folyó térségében. Az Aken, Trabitz és Deersheim közelében fekvő lelőhelyeken végzett legújabb ásatások részletes adatokat szolgáltattak az egykori katonai jelenlétről.
Martin Freudenreich projektvezető szerint a Deersheim melletti, húszhektáros területen két, égetett agyagból épült tábori kemence szerkezetét is feltárták. A kutatók a tüzelőgödrökből származó faszénmaradványokon radiokarbonos kormeghatározást végeznek a pontos datálás érdekében. A területen luxuscikknek számító terra sigillata kerámiatöredékeket, vas szögeket és egy Elba-típusú fibula darabját is a felszínre hozták.
A régészek megvizsgálták az erődítmények védelmi rendszerét is. Deersheimnél egy körülbelül egyméteres mélységű és szélességű, ék alakú védőárkot azonosítottak, amely másfél-két kilométer hosszan ölelte körbe a komplexumot. A leletanyag ritkasága a szakértők szerint arra utal, hogy a római alakulatok rendkívül rövid ideig, legfeljebb egy hetet töltöttek a helyszínen.
A húszhektáros kiterjedés egy hatezer-nyolcezer fős légió jelenlétét bizonyítja, míg a hatvanhektáros akeni és trabitzi táborok mérete alapján ott egyszerre két légió és a hozzájuk tartozó segédcsapatok is állomásozhattak. Ezek a jelentős csapategységek egy császár által vezetett inváziós haderő összehangolt mozgását jelzik.
Ez is érdekelhet
A modern történetírás sokáig kritikával kezelte a harmadik századi szerzők, köztük Héródianosz és a Historia Augusta beszámolóit a Magna Germania belső területein aratott római győzelmekről. Az új felfedezések azonban egy korábban feltárt türingiai táborral kiegészülve egyértelműen a 235 és 238 között uralkodó Maximinus Thrax császár hadjáratához köthetők. Az uralkodó a hadsereg élén Mainz térségéből indított mélységi támadást. A most feltárt táborok elhelyezkedése egy logikus hadászati útvonalat rajzol ki a Harz-hegység megkerülésével.
Az útvonal szorosan kapcsolódik a 2008-ban felfedezett alsó-szászországi Harzhorn-csatatérhez. A régészeti adatok szerint a dél felé visszavonuló római haderőt a Harz-hegység nyugati pereménél germán törzsek támadták meg. A császári sereg tüzérség és keleti íjászok bevetésével súlyos vereséget mért a támadókra. Héródianosz korabeli leírása, miszerint a mocsarat holttestek borították és a víz vöröslött a vértől, a fizikai bizonyítékok, köztük az újonnan azonosított római katonai táborok tükrében immár nem retorikai dicsőítésnek, hanem a katonai események tényszerű rögzítésének tekinthető.
