Jelentős ókori germán települést tártak fel Bielefeldben
Egy nagyméretű, a második és ötödik század között fennállt germán település maradványait tárták fel a németországi Bielefeld-Sieker térségében. A harminc hosszúházból álló központ felfedezése rávilágít a római kereskedelmi útvonalak germán törzsekre gyakorolt gazdasági hatására.
- A vesztfáliai régészeti hivatal munkatársai egy több mint harminc hosszúházból álló germán település maradványait azonosították Bielefeld területén.
- A második és ötödik század között lakott központ mérete és sűrű beépítettsége kivételesnek számít a korszak szórványos régiós településszerkezetében.
- A lakosok gazdagságát a római kereskedelmi útvonalak közelsége biztosította, a birodalom bukása azonban a település elnéptelenedéséhez vezetett.
A hónapokon át tartó ásatás során a szakemberek legalább harminc, helyenként nyolc méter széles és harminc méter hosszú faépület, valamint veremházak alapjait azonosították. Sven Spiong, az LWL bielefeldi régészeti vezetője szerint a lelőhely a korszak egyik legjelentősebb regionális központja volt. A felfedezés azért számít rendkívülinek, mert az első évezred első felében a régió lakossága elszigetelt tanyákon és apró falvakban élt. A feltárt épületek sűrű elrendezése teljesen eltér a megszokott, ritkásan beépített germán településszerkezettől.
A kerámiatöredékek alapján a település virágkora a második és harmadik századra tehető. A régészek megállapították, hogy az egymáshoz szorosan épült házakat többször is újraépítették ugyanazon a helyen, ami akár kétszáz éves folyamatos helyben lakást jelez. Eva Manz ásatásvezető jelentős leletként azonosított egy második századi római érmét, amely egy egykori tartóoszlop gödréből került elő. Ez a lelet rendkívül pontos kormeghatározást tesz lehetővé a faépület felhúzásának idejére vonatkozóan, ami a korabeli térfelosztások fejlődésének kutatásában is kulcsfontosságú.
A sűrűn beépített központ létrejöttét a kedvező földrajzi adottságok indokolják. Sebastian Düvel régész rámutatott, hogy a Teutoburgi-erdő löszös talaja és a Mühlenbach patak biztosította a mezőgazdaság alapjait. Ennél is fontosabb tényező volt az egykori római hadi és kereskedelmi útvonalak közelsége. A birodalmi csapatok korábbi kivonulása után a Lippe folyótól a Weserig tartó úthálózat használatban maradt. Egy forgalmas kereskedelmi útvonal alakult ki ezen a szakaszon, amit a helyi temetőből származó importált luxuscikkek is bizonyítanak.
A helyi lakosok a mezőgazdasági felesleget az áthaladó kereskedőknek értékesíthették. A felhalmozott vagyon ugyanakkor vonzhatta a fosztogatókat is a térségben. Mivel a település nem rendelkezett erődítménnyel, a kutatók feltételezik, hogy a szokatlanul sűrű beépítettség tudatos védelmi stratégiaként szolgált az elszigetelt életmód helyett. Az ötödik században, a Nyugatrómai Birodalom válságával és bukásával a hagyományos kereskedelmi hálózatok megszakadtak. Az LWL szakemberei szerint e gazdasági kapcsolatok megszűnése vezethetett a jóléti forrásait elvesztő germán központ végső elnéptelenedéséhez.
