Egy elveszettnek hitt Botticelli-remekmű tért vissza az oxfordi múzeumba

2026. november 15.-Múlt-kor

Több mint kilencven év után ismét az oxfordi Ashmolean Múzeumban látható Sandro Botticelli egyik korai festménye. A Szűz és gyermek trónon című alkotást korábban a művész műhelyének tulajdonították, ma már azonban saját kezű munkájaként tartják számon. A kép egy aukció után majdnem elhagyta Nagy-Britanniát.

Összefoglaló
  • A Szűz és gyermek trónon című, 1470 körül készült festményt ma már Botticelli saját kezű alkotásának tartják.
  • A mű 2024-es londoni árverése után felmerült, hogy elhagyja Nagy-Britanniát, ezért ideiglenes exporttilalmat rendeltek el.
  • A Klesch Gyűjtemény megvásárolta a festményt, amely három évre az oxfordi Ashmolean Múzeumba került.
A mű megérkezése a múzeumba
A mű megérkezése a múzeumba

Több mint kilencven év után ismét a közönség elé került Sandro Botticelli egyik korai festménye az oxfordi Ashmolean Múzeumban. A Szűz és gyermek trónon című alkotást 1934 és 1935 között már bemutatták az intézményben, akkor azonban még a firenzei mester műhelyének munkájaként szerepelt. A legújabb művészettörténeti értékelés szerint a festmény Botticelli saját kezű alkotása, így új attribúcióval tért vissza a múzeumba.

A temperával, fatáblára készült művet 1470 körül festették, mérete 83,3 × 44,9 centiméter. Mária trónon ülve tartja a gyermek Jézust, a kép pedig feltehetően magánáhítat céljára készült. Különösen figyelemre méltó az aranyfüst használata, amely Botticelli korában már kevésbé volt elterjedt. A festő a hagyományos díszítőelemet sajátos módon alkalmazta, miközben Mária arcának finom kidolgozása már korai művészetének jellegzetességeit mutatja.

A festmény a 19. század elején még a firenzei San Giuliano-oratóriumban volt. Később a Valdarno vidékére, egy Comezzano közelében működő gyógyítóotthon kápolnájába került, majd öröklés útján a Graziani család birtokába jutott. 1903-ban Elia Volpi firenzei műkereskedő vásárolta meg, a következő évben pedig már Angliában volt: Harriet Sarah Loyd-Lindsay, Lady Wantage szerezte meg.

A festmény több mint egy évszázadon át a család tulajdonában maradt, és csak ritkán láthatta a közönség. 2024 decemberében a londoni Sotheby's aukcióján értékesítették. Az eladást követően felmerült, hogy a mű külföldre kerülhet, ezért a brit kormány 2025-ben ideiglenes exporttilalmat rendelt el. Az intézkedés lehetőséget adott arra, hogy egy brit múzeum vagy közintézmény megvásárolja a képet.

A szakértői bizottság a Waverley-kritériumok alapján kiemelkedő jelentőségűnek ítélte a festményt. Különösen fontosnak tartották Botticelli korai művészetének, a firenzei reneszánsz műhelyek működésének és a brit műgyűjtés történetének kutatása szempontjából. A korai Botticelli-alkotásokból ugyanis kevés található Nagy-Britanniában.

A festményt végül a londoni Klesch Gyűjtemény vásárolta meg 2026 elején, majd hároméves kölcsönbe adta az Ashmolean Múzeumnak. A mű az intézmény olasz reneszánsz gyűjteményében kapott helyet, Paolo Uccello, Giovanni Bellini és Tiziano alkotásai mellett.

A kiállítás előtt a táblaképet 2026 nyarán restaurálták. Eltávolították róla az elsárgult lakkréteget és a későbbi átfestéseket, így ismét láthatóvá váltak a Szűz és a gyermek jól megőrzött részletei, valamint a festmény eredeti, hűvösebb színei. Új, íves keretet is kapott, amelyet 15. századi firenzei minták alapján, kézzel faragtak.

A múzeum igazgatója, Xa Sturgis örömét fejezte ki, hogy a festmény Nagy-Britanniában maradhat, és a látogatók ismét megcsodálhatják. A következő három évben az oxfordi intézmény közönsége is közelebbről megismerheti Botticelli korai korszakának ezt a különleges alkotását.