Bronzláb bizonyítja a rómaiak skóciai uralmát
Egy több mint kétszáz évvel ezelőtt megtalált, de egy kastély raktárában elfeledett ókori bronzláb segíthet pontosítani a Római Birodalom észak-britanniai jelenlétéről alkotott képet. A The Guardian szerint a tárgy nem a kifosztott déli területekről került északra, hanem egy Skóciában emelt monumentális császárszobor része volt.
- Egy 1820-ban talált római bronzláb az edinburgh-i kiállítás egyik legfontosabb tárgya.
- A szakemberek szerint a lelet Antoninus Pius császár hatalmas lovas szobrához tartozott.
- Az új kutatások alapján a rómaiak a korábban véltnél jelentősebb erőt képviseltek Skóciában.
A mintegy kétszáz éve egy skót lápban felfedezett, majd a Buccleuch hercegek dalkeithi kastélyában őrzött fém végtagot sokáig háborús zsákmánynak tartották. Az 1930-as évek brit történészei, köztük James Curle, még úgy vélték, hogy a leletet skót törzsek hurcolhatták északra a mai York környékéről, miután lefűrészelték egy nagyobb szoborról.
A legújabb régészeti kutatások azonban cáfolják ezt az elméletet: a szakemberek megállapították, hogy a vastagon aranyozott láb valószínűleg Antoninus Pius császár egyik gigantikus lovas szobrához tartozott, amelyet a mai Hawick (Borders régió) közelében állítottak fel Kr. u. 140 körül. A lelet azt bizonyítja, hogy a rómaiak Hadrianus falától északra is jelentős, tartós adminisztrációs és kulturális központokat építettek ki.
Dr. Fraser Hunter, a Skót Nemzeti Múzeum kurátora rámutatott, hogy a szoborlábat nem erőszakkal tépték le, hanem gondosan leszerelték és szándékosan helyezték el ott, ahol tizenhét évszázaddal később rátaláltak. A szakember hangsúlyozta, hogy az ilyen méretű és kivitelezésű, naturalista ábrázolások vizuálisan sokkoló hatást gyakorolhattak a vaskori skót közösségekre, amelyek hiedelemvilágától teljesen idegen volt az emberábrázolás. A bronzláb jelenleg a Skót Nemzeti Múzeumban, a „Roman Scotland: Life on the Edge of Empire” (Római Skócia: Élet a birodalom peremén) című nagyszabású tárlaton tekinthető meg, több más, a római uralom erejét bizonyító lelettel együtt.
A kiállítás egyik fénypontja egy különleges, invereski lelőhelyről származó, domborművekkel gazdagon díszített cseréptál digitális és fizikai rekonstrukciója. Bethany Simpson segédkurátor szerint a tengeri emlősöket (delfineket), szarvasokat és vadászkutyákat ábrázoló kerámia egyedülálló Nagy-Britanniában.
Az edinburgh-i régióban fekvő Inveresk a római korban jelentős erőd és kisváros volt, amely a feltételezések szerint az Antoninus-kori skóciai uralom (Kr. u. 142-165) egyik adminisztratív központjaként funkcionált. Az intézmény emellett bemutat két épségben fennmaradt, helyben kifaragott kőoltárt is, amelyeket az invereski erőd Mithras-szentélyében (mithraeum) tártak fel. Az egyik oltáron a napisten feje körül vágatokat alakítottak ki, a szemek és a száj helyére pedig lyukakat fúrtak, hogy a mécsesek fénye átvilágítson a sötét szentélyben.
A Római Birodalom britanniai hódítása a Kr. u. 1. század közepén, Claudius császár uralkodása alatt indult meg, de a sziget északi, hegyvidéki részének teljes és tartós pacifikálása sosem valósult meg. Hadrianus császár a 2. század elején építtette meg a nevét viselő, kőből és tőzegből álló védvonalat, amely sokáig a birodalom északi határát (limes) jelentette.
Utóda, Antoninus Pius azonban Kr. u. 142 körül északabbra tolta a határt, és a mai Glasgow és Edinburgh vonalában felépíttette az Antoninus-falat, ezáltal a mai Dél-Skócia jelentős részét római katonai fennhatóság alá vonta. Bár ez a megszállás alig néhány évtizedig tartott, az expanzió komoly logisztikai erőfeszítéseket igényelt: a kutatók becslése szerint ebben az időszakban mintegy tízezer légionárius és segédcsapatos (például a mai Románia és Észak-Afrika területéről származó auxiliaris), valamint további tízezer seregkísérő állomásozott a térségben.
Ez is érdekelhet
Az intenzív, bár viszonylag rövid római jelenlét mély és tartós hatást gyakorolt a kaledóniai törzsek társadalmi és politikai fejlődésére. A kiállítás kurátorai szerint a skóciai őslakosok körében a római hódítás előtt nem létezett kőfaragási hagyomány; a később oly jellegzetessé váló, gazdagon díszített pikt kőemlékek stílusa és szimbolikája a római szobrászattal és írásbeliséggel való találkozásból eredt.
A birodalom folyamatos politikai és katonai beavatkozásai, valamint a hűség megvásárlására használt ezüst (amely addig ismeretlen volt a térségben) végül a kiszámítottnál ellentétes eredményt szültek. A 3. és a 4. századra a széttagolt törzsek a külső nyomás hatására kénytelenek voltak egy kiterjedt, Róma-ellenes politikai koalícióban egyesülni, amely a birodalom számára sokkal fenyegetőbb ellenséggé vált, mint a korábbi, elszigetelt kaledón klánok.
