Kiviteli tilalommal védik Cervantes 1593-as nyugtáját

Sürgősségi kiviteli tilalmi eljárást indított a spanyol kulturális minisztérium, hogy megakadályozza Miguel de Cervantes több mint négyszáz éves, saját kezű aláírásával ellátott dokumentumának külföldre kerülését. A szerdán árverésre bocsátott, 1593-ból származó közjegyzői irat felbukkanása kivételes jelentőségű az irodalomtörténet és a hispán örökségvédelem számára, mivel a világirodalom egyik legismertebb alkotójának életéből rendkívül kevés hitelesített, eredeti kézirat maradt fenn.

A szóban forgó történelmi relikvia egy 1593 júliusában, Sevillában kiállított közjegyzői okirat, amelyben a Don Quijote későbbi szerzője egy 600 ezüstreálról szóló fizetési elismervényt jegyzett ellen. Az aukciósház katalógusának szakértői leírása alapján az irat mindkét oldalán vízjellel ellátott, korabeli papírra készült. Bár a tintán az évszázadok során enyhe korrózió nyomai jelentkeztek, a szöveg mindvégig kiválóan olvasható maradt. A dokumentum kikiáltási árát 120 ezer euróban (mintegy 43,3 millió forintban) határozták meg, a spanyol állam azonban a kulturális és levéltári értékek védelmére hivatkozva azonnal beavatkozott, hogy az irodalmi ritkaság ne hagyhassa el az ország területét.

Az 1593-as keltezésű okirat történelmi súlyát az adja, hogy pontos bepillantást enged Miguel de Cervantes (1547–1616) életének abba a küzdelmes, az irodalmi világhírt megelőző időszakába, amelyet az andalúziai régióban töltött. A lepantói csatában megsebesült, majd ötéves algíri fogságot is megjárt veterán a 16. század végén II. Fülöp spanyol király szolgálatában állt.

Ebben az időszakban adóbeszedőként és a Spanyol Armada ellátmányozó komisszáriusaként járta a déli tartományokat, hogy gabonát és olívaolajat gyűjtsön a hadiflotta számára. Ez a bürokratikus, folyamatos elszámolási vitákkal terhelt megbízatás vezetett oda, hogy Cervantest 1597-ben a sevillai börtönbe zárták, ahol a saját utalásai szerint megfogalmazódott benne a búsképű lovag történetének alapötlete. Az ebből a hivatali korszakból fennmaradt adminisztratív iratok a szerző mindennapi anyagi küzdelmeinek legfontosabb kortárs bizonyítékai.

Az irat kalandos utat járt be az elmúlt évtizedekben, sorsa pedig rávilágít a spanyol levéltári vagyon megóvásának nehézségeire is. A dokumentumot 1998-ban egyszer már megpróbálták aukción értékesíteni. Akkor az andalúz tartományi kormányzat jogi úton lépett fel az eladás ellen, arra hivatkozva, hogy az elismervényt korábban illegálisan, a sevillai archívum történelmi közjegyzői irattárának egyik eredeti jegyzőkönyvéből kitépve tulajdonították el. A hatóságok a pert végül bizonyítási nehézségek miatt elvesztették, így a lopás tényét és az okirat pontos eredetét jogilag nem sikerült kétséget kizáróan igazolni.

A páratlan irodalomtörténeti lelet az 1998-as eljárás után huszonnyolc évre teljesen eltűnt a nyilvánosság elől, egészen a mostani, újabb állami beavatkozást kiváltó madridi árverésig.